Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Kaidan megfogta a kezem. Mindketten reszkettünk kissé.
Jómagam kész idegroncs voltam, hogy megpillanthatom a leendő
fiainkat, akik ráadásul testvérek voltak.
Tudtuk, nehéz szülőnek lenni. Támaszt nyújtottunk Jaynek,
amikor Marna lelke az égbe szállt Janisé születésekor. Hiába
reménykedtünk, hátha az új helyzet nem kívánja a halálát. Nem
így történt, de legalább boldogságban töltötte az utolsó, immár
szabad hónapjait. Senki nem nevetett vagy mosolygott annyit, mint
ő. Szinte sugárzott róla az öröm, még Gingert is felvidította.
Talán nem meglepő, hogy Jay-ből befutott rocksztár lett.
Ugyanakkor fáradt is volt szegény, hisz ott volt a meló, és egyedül
nevelte a kislányát.
Ginger meg én sokat vigyáztunk Janise-re. Például, amikor DJként
töltötte az éjszakákat egy Los Angelesi rádióadó
műsorvezetőjeként. Janise Marna vidám természetének és Ginger
dívatempójának tökéletes keveréke volt. Már így, hátulgombolósan
is riszálta a popiját. Az apját ellenben imádta. Minden sületlen
viccén hálásan nevetett, és azt is szerette, ha a papája Tökmagnak
nevezte.
Aranyos egy kölyök volt.
Marna persze mindannyiunknak hiányzott.
Janisé születésekor egy pillanatig abban reménykedtem, hátha
csoda történik, mivel a világosság egy angyala szállt le szelíden
Marna fölé. Csakhogy Janisé első légvétele az utolsót jelentette
Marna számára, és angyala sürgetésére lelke távozott a testéből.
Még egyszer tündöklőn körbeszállt a szobában, majd az angyaltól
kísérve égi hazájába emelkedett.
Követtük Z.-t és Kope-ot a földszintes épületbe. Viszonylag új
építmény volt, Alocer pénzéből épült meg. Könyvtár és kórház is
tartozott hozzá a kisvárosban.
Egy folyosón át bútorozatlan helyiségbe jutottunk, ahol csak
székek és játékok voltak.
– Mindjárt értük megyek – mondta Kope, és otthagyott
bennünket.