Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Hé, Gin – szólalt meg Blake, aki láthatóan elérzékenyült. –
Nem akarsz hozzám jönni, amíg itt vagyunk, Vegasban?
Minden szem Gingerre szegeződött.
– Nem – felelte ő kerek-perec. – Én soha nem megyek férjhez!
Caterina felvihogott, majd a körmét nézve megjegyezte:
– Komolyan gondolja.
Blake láthatóan nem sértődött meg. Az állát vakargatta, majd
piercinges szemöldökét felvonva megkérdezte:
– Oké. De összeköltözni azért összeköltözöl velem, ugye?
Ginger szeme gyanakvón összeszűkült, és dobbantott egyet a
lábával.
– Ez vicc akar lenni?
– Nem, dehogy. Halál komoly.
– Tényleg komolyan gondolja – kontrázott Caterina.
– Oké – fújt egyet Ginger.
– Helyes! – vigyorodott el Blake.
– Én azonban nem költözöm össze vele! – fonta össze a karját
Caterina, homlokát ráncolva. Na, így már jobban hasonlított régi
önmagára. Mikor azonban látta, hogy valamennyien őt nézzük,
leengedte a karját, és ismét lehorgasztotta a fejét.
Ginger elmosolyodott. Láttam rajta, hogy kihívásnak veszi a
kislány akaratosságát.
– Ha meglátod, hol lakik Blake, menten meggondolod magad –
mondta.
– És veled mi lesz, Kope? – fordult most felé Marna.
– Rövidesen véget ér a mesterképzésem, és visszatérek a
tesóimmal Afrikába. Sok ott a tennivaló.
– Na, persze, pont rád lesz szükség! – hunyorított rá Marna,
mire ő hálásan elmosolyodott.
– Te hová mész, Z.? – néztem Zaniára.
Megvonta a vállát, és szégyenkezve nézett maga elé.
– Nem kell ebben pillanatban döntened – mondtam, de Kopano
közbeszólt:
– Tuti, hogy csípnéd Malawit.