Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Zania izegni-mozogni kezdett mellette, mintha túl sok lenne
erre emlékeznie. Kope a kezére tette a kezét. Csönd telepedett a
szobára, aztán Blake szólalt meg újra, szokásos módján enyhítve a
feszültséget.
– És mit szóltok a Kaidan Rowe-féle ördögűzéshez, skacok?
Kaidan felröhögött.
– Komolyan, haver – folytatta Blake. – Mikor Mammon szemébe
vágtad a késed… spécin célzol, apafej!
Egyre jobb kedvünk kerekedett.
– Szuper voltál! – lelkesedett Marna is.
– Az a szenteltvíz nagyon bejött – vélte Kopano.
– Nem tudhattam előre – ismerte be Kaidan. – Isteni szerencse,
hogy így alakult.
Közel húzódtunk egymáshoz, és az elkövetkező órában a
csúcstalálkozó eseményeit boncolgattuk. Nem hagytunk ki
egyetlen részletet sem, annyira örültünk a győzelmünknek.
Caterina közben végig lehorgasztotta a fejét ültében, noha
időről időre egy-egy fordulatnál kíváncsian felnézett a beszélőre.
Ginger láthatóan továbbra is szemmel tartotta, mintha most
mérné fel, kicsoda is valójában.
Aztán sorra vettük, melyik herceg juthatott a mennybe. Apám,
Kopano apja és Jezebet biztosan igen. Melchom, Pharzuph és
Astraroth nem. Mindezt ünnepélyesen tárgyaltuk ki, egy
könnycseppet sem ejtettünk közben. Az ikrek és Zania nem
kötődtek az apjukhoz, ők örültek, hogy megszabadultak tőlük.
Kaidan mélyen hallgatott. Mikor kérdőn ránéztem, elfordította a
tekintetét.
– A te apádat is mintha érdekelte volna a dolog az elején –
jegyezte meg Blake. – Drukkoltam neki.
– Na, ja – csóválta a fejét Kaidan. – Asszem, ha csupán a
menny és pokol közti választásról lett volna szó, akkor talán ő is a
mennyre voksol. O azonban azt hitte, hogy a menny és a föld
között is dönthet, és ez esetben itt maradhat. Azt remélte, hogy
amennyiben semmissé tehetik a próféciát, tovább uralhatják a
földet. Rosszul tippelt.