Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Ezt megbeszéltük – mondta Ginger, aki a Caterinát maga
után húzva faképnél hagyott bennünket.
– Ezt nem hiszem el! – hüledezett Marna.
– Piszokul csípem a csajt! – vigyorodott el Blake, és utánuk
loholt.
Kaidanra mosolyogtam, aki elképedten állt ott. Kézen fogtuk
egymást.
Mindig is azt hittem magamról, hajlok a megbocsátásra, nekem
mégis nehéz volt elnézni Caterina eddigi viselt dolgait, és a rossz
nevelésre meg a zsenge korára fogni az egészet. Ginger most leckét
adott nagylelkűségből. Talán jobban is megértette a kislányt, mint
mi, többiek.
Hajnali hatra járt az idő, mire felértünk a szobánkba. Alig álltunk
a lábunkon, és koszosak voltunk. Nehezen hittem el, hogy öt
órával ezelőtt ugyanebben a szobában még nem tudtuk, életben
maradunk-e.
Caterina egy székbe roskadt. Lábát keresztbe vetette, feje
lekókadt. Idegesnek látszott. Ginger megveregette a vállát, és jeges
kólát nyomott a kezébe.
– Nincs már mitől félned. A barátaim tudják, velem gyűlne meg
a bajuk, ha egy ujjal is bántani mernének. Értetted?
Caterina bólintott, és belebámult a poharába.
Kaidan pólót vett elő a táskájából, és odadobta Kopanónak.
Mikor előkerült a fürdőszobából, láthatóan kényelmetlenül érezte
magát a pólóban, mivel sokkal szűkebb volt, mint amit valaha is
viselt. Zaniára sandítottam, aki törökülésben ült a padlón és
Kopanót nézte. Ahogy találkozott a tekintetünk, igyekezett elrejteni
a mosolyát, mert meg kell hagyni, Kope jól nézett ki.
– Le akarsz körözni, haver? – mordult Kopanóra Blake, és
megfeszítette ványadt bicepszét.
Mindenki jót nevetett ezen. Kope szégyellősen elmosolyodott,
mire az elmaradhatatlan gödröcske is megjelent az arcán.
Letelepedett Zania mellé a padlóra.