Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Tegnap este küldtem neki egy SMS-t, a többiről gőzöm sincs.
Anna… részvétem a mamád miatt – lágyult el a tekintete.
Visszanyeltem újra kibuggyanni készülő könnyeimet.
Kézen fogott, aztán az üvegfalon át lestük, mikor tűnik fel Jay.
Mellettem Kaidan állt, ujjait az enyém köré fonta. Felnéztem fáradt
kék szemébe. Szerettem volna örülni a győzelmünknek, előtte
azonban meg kellett gyászolnom a veszteségemet. Gingerre nézett,
aki szintén kibámult az üvegen. Blake átkarolta, és szorosan
magához vonta, ő pedig a szemét törölgette.
Odaléptem hozzá, és a vállára tettem a kezem. Ginger
megfordult, és amikor látta, hogy én vagyok az, átölelt. Együtt
sírtunk tovább. Ez a pillanat minden korábbi rossz érzésünket
feledtette. Csak nemrég ismerte meg Pattit, de tudtam, hogy
ugyanazt becsülte benne, amit én: egy szerető embert, aki
elfogadott minket, és hitt bennünk.
– Anyám helyett anyám volt – zokogta. – Tudom, mennyire
hülyén hangzik ez, hiszen alig ismertem.
Elengedtem, és az arcába néztem.
– Egyáltalán nem hangzik hülyén. Patti az első pillanattól fogva
megszeretett.
Ginger bólintott. Remegett az álla, miközben újra a szemét
törölgette.
– Jay!
Valamennyien megfordultunk Marna kiáltására, aki kifutott a
hotelből, hogy Jay nyakába boruljon a járdán. Jay felemelte a
földről. Úgy ölelkeztek össze, mintha soha nem szándékoznának
szétválni.
– Jay őszintén szereti a tesómat – suttogta Ginger.
Valamennyien bólintottunk, és néztük, mint válik szét, és kezd
beszélgetésbe a szerelmespár. Mikor Jay arca megnyúlt, és
mozgása is megváltozott, miközben aurája sötétkékre változott,
sejtettem, hogy most értesülhetett Patti haláláról. Újra megsajdult
a szívem. Kezemet mellkasomra szorítottam. Talán soha nem
múlik el ez a fájdalom.