Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Kaidan egy sarokba vont a fal mellé, egy bankautomata
részleges takarásába. Az arcomat simogatta, én pedig átkaroltam a
derekát. Csak néztünk egymásra szótlanul.
– Megcsináltuk! – suttogta hitetlenkedve.
Szinte fejbe kólintott e szavak igazsága. Az egésznek vége!
– Igen, megcsináltuk! – ismételtem utána. – Ahogy mondod.
Két kezébe fogta és végigcsókolta az arcomat: az orromat, a
homlokomat, az államat, az orcámat, végül pedig az ajkamat.
Életben maradtunk! Alig hittem el. Mikor azonban átkarolt,
eszembe jutott iszonyatos, pótolhatatlan veszteségem:
– Patti…
Miközben őt sirattam, Kaidan szorosan átölelt.
– Annyira sajnálom, szívem! – suttogta. Mialatt belé
kapaszkodtam, éreztem, ahogy csókot nyom a fejem búbjára.
Hiába tudtam, hogy Patti békére lelt, csak fájdalmas volt arra
gondolnom, mennyire félhetett, amikor elfogták, és milyen
töménytelen szenvedést okozott neki egy velejéig gonosz lélek. Itt a
földön soha többé nem ölel át, és nem hallgathatom vigasztaló
szavait.
Aztán még valami eszembe jutott…
– Hol van Jay? – kérdeztem rémülten, és elhúzódtam Kaitól.
Hogy lehet, hogy nem gondoltam rá korábban? – feddtem meg
magam.
Megfordulva végigkutattam szememmel az előcsarnokot.
Barátaink egy csoportja összeverődve álldogált az üvegajtó
közelében, és némán nézte a kinti őrületet. Marna épp telefonált.
Mikor találkozott a tekintetünk, mosolyogva magához intett.
Hihetetlenül megkönnyebbültem. Jay tehát jól van.
Odafutottam Márnához, és összeölelkeztünk.
– Hol van Jay?
– Itt, Vegasban. Nem tudta, hol szállunk meg, ezért egy másik
hotelben vett ki szobát. Per pillanat útban van ide, hozzánk –
felelte sugárzó mosollyal.
– Honnan tudta, hogy ide kell jönnie? – kérdeztem. – Mi
történt?