Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

lesz. Odafönt a mennyben minden földi szenvedést és
haszontalanságot elfelejtenek majd.
Az angyalok serege indult el előbb, utánuk a frissen ragyogóvá
tisztult lelkek szálltak vissza a mennyezeten áthatolva elveszettnek
hitt otthonukba. Kaidan szorosan átölelt. Ahogy egymásra
néztünk, különös megindultság vett erőt rajtam.
Mellkasunkról, démonjelünk korábbi helyéről fekete füst
kígyózott felfelé, és enyészett el a légben. Fehér ragyogás támadt a
nyomában. Elhűlve meredtünk egymásra.
Ekkor hangos surrogásra lettünk figyelmesek. A szakadék felől
hallottuk. Ezrével szálltak a mennybe a megváltott bukott
angyalok és az eddig az alvilágban raboskodó óriások lelkei.
Elképedve néztük őket.
Ezután az egész épület recsegni-ropogni kezdett. Sűrű por
lepte el a termet.
– Húzzunk el innen! – kiáltotta Kaidan.
Köröttünk óriásbarátaink egymást segítették fel a padlóról.
Kifelé indultunk. Futás közben arrébb löktük a földön heverő
tetemeket; bútorokon és kifordult rögökön ugrottunk át. Zania
elesett, mikor újra hánykolódni kezdett a talaj, Kaidan és Kopano
azonban felemelte. A hátsó kijárat felé vettük az irányt.
Felrohantunk a lépcsőn, belöktük a súlyos fémajtót, és
kirohantunk a meleg nevadai éjszakába.