Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Visszafojtott lélegzettel lestem, mi történik. Zania eddig Kope
fejét fogta, és arabul sugdosott neki. Szerelme teste most
megvonaglott. A lélek nem tiltakozott ez ellen, ami azt bizonyította,
hogy alig tartozott már Kopanóhoz. Ezután azonban hirtelen
megemelkedett Kope mellkasa, és mélyet sóhajtott.
– Megmarad! – könnyebbült meg Zania.
Én is felnevettem örömömben. Kezemben még mindig harcra
készen ott volt a Kard.
Ahogy Kope-ba visszaköltözött az élet, hánykolódni kezdett.
Lelke harcra kelt az apjáéval. Még mielőtt e viadal elfajulhatott
volna, Alocer kivonta magát a fia testéből, és fentről nézett le rá.
Sikerült megmentenie.
Most kiáltások hangzottak fel a terem túlsó végéből. Arra
pillantva láttam, hogy Caterina Gingerre akaszkodott, és Marna
próbálja kiszabadítani a tesóját a markából. Caterina úgy küzdött,
mint egy megveszekedett fenevad. Egy idősebb nő azonban
elkapta, és fogva tartotta a lábfejét. Ő erre felvisított és Marna
kezébe harapott. Ginger az alkalmat kihasználva az arcába sújtott,
mire a csaj elterült a földön.
Egyre jobban elszabadultak az indulatok, mind véresebb lett a
küzdelem. Elképesztő, döbbenetes erőszak tombolt körülöttem.
Sikolyok hallatszottak. Fegyverek koppantak a padlón. A hercegek,
akik nem szoktak vereséghez, egyre jobban bevadultak, mivel
mind több esett el közülük és óriás szövetségeseik közül.
– Itt az idő – suttogtam.
– Igen – mondta Kaidan. – Tedd, amit tenned kell.
A fal mellé húzott, és védelmezőn elém állt, miközben tovább
folyt körülöttünk a küzdelem.
A szemem ugyan nem hunytam be, mert továbbra is látni
akartam ezt a kavargó káoszt, de a Kardra koncentráltam.
Hangosan imádkozni kezdtem, hogy mindenki hallja.
– Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltesség meg a te
neved. Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod… –
kezdtem reszkető hangon.