Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Dugulj el, Belial! – Rahab vad francia szitkozódásba kezdett,
aztán odabiccentett Thamuznak. – Tied a pálya.
Thamuz fekete démonjele megnőtt, ahogy letérdelt Mammon
holtteste mellé, és kihúzta a kést a szeméből. Basszus!
Szövetségeseim rosszat sejtve fészkelődni kezdtek körülöttem, én
azonban képtelen voltam félrenézni. Thamuz Patti elé lépett, majd
vigyorogva halántékától az álláig felhasította az arcát.
Szörnyülködve felsikoltottam. Patti halkan felkiáltott, és
előrebukott. A vér végigcsurgott a nyakán. Őrangyala
kétségbeesetten körözött fölötte.
– Hagyd abba! Elég legyen ebből! – kiáltottam, és hevesen
ráztam a fejem.
Ekkor ámulva láttam, hogy Patti aurájának színe kicsit sem
változott. Továbbra is az irántam való szeretet és végtelen lelki
béke áradt belőle. Sajgott a szívem, amiért feláldozza magát értem.
Az őt körülvevő levendulakék gomolygás azonban elárulta, hogy ő
sem akarta másként. Ha így is volt, elborzadtam a történtektől.
Gyűlöltem magam, amiért nem tudtam megmenteni.
– Imádkozz csak az Uradhoz! – gúnyolódott Rahab. – Lássuk,
megmenti-e?
Életemben nem éreztem ennyire elárvultnak magam.
– Kérlek, Istenem – könyörögtem! – Kérve kérlek, mentsd meg
őt!
A terem elcsöndesedett. Hiába lestem azonban a falakat és a
mennyezetet, semmi nem történt. Miért? Éreztem, mint vesz erőt
rajtam a harag és a kétségbeesés. Elöntöttek a kételyek. Egy
pillanatra a Kard fénye is elhalványodott. Rahab gonosz mosolya
láttán rádöbbentem, hogy ha így folytatom, beválik a terve.
Hiszen azt akarja, hogy veszítsem el a hitemet, amiért az Úr
nem teljesítette a kérésemet. Pattit már sehogyan sem menthetem
meg. Bele kell törődnöm a történtekbe, mégpedig most azonnal.
Patti az én szememben tökéletes, a világ ítéletében azonban csak
egy nő a sok közül. Jóságos, tiszteletreméltó, derék teremtés
persze. Ha eljött az idő, hogy átköltözzön a másvilágra, bele kell
nyugodnom, amennyiben meg akarom őrizni a hitemet. Hinnem