Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

HARMADIK FEJEZET
EGY ŐRÜLT NAP
Miután kellőképpen lenyugodtam és összeszedtem magam
annyira, hogy vissza tudjak térni felforgatott szobámba, chatelni
hívtam Kaidant. Töviről hegyire mindenről beszámoltam neki.
Aurája nem árulta ugyan el az érzelmeit, ám olyan gyilkos
tekintettel nézett maga elé, hogy az mindent elmondott. Két kezével
alaposan megdörzsölte a szemét, aztán a hajába túrt.
– Ma este Vegasban találkoznak. Pharzuph bizonyára még
előtte bűnjelet akart. Tűnj el onnan, kérlek!
– Már itt sem vagyunk – mondtam. – Hotelben szállunk meg.
Nem mintha sokáig elbújhatnánk előlük, de legalább
megdolgoztatjuk őket kicsit, ha ránk akarnak találni. Apuval is
tudatni kéne mindezt, de nem merek SMS-t küldeni, amíg a
gyűlésen van.
– Várj, hátha ő keres majd téged.
Bólintottam, és az ajkamba haraptam.
– Minden oké? – kérdezte.
– Igen, de azért halálra rémültem – ismertem be. – Aztán úgy
beindultam, hogy totál elfeledkeztem a félelmeimről. Ezért voltam
olyan jó.
– Nagyon helyes. Örülök, hogy nem blokkoltál le. És Patti is
csodásán bírja a gyűrődést, nem igaz? – Könnyedén, viccelve
beszélt, az arca azonban továbbra is komor maradt.
– Ahogy mondod.
– Mit akart Jay?
Elmondtam neki, hogyan állnak Veronicával, amin egy csöppet
sem lepődött meg. Az óriások hozzászoktak, hogy a kapcsolatok
nem tartanak sokáig. Valójában nem egy szakításnak ők is az
okai.