Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Nyomban ezután hangos kopogtatás hallatszott. A hercegek
arca megkeményedett, velem azonban madarat lehetett volna
fogatni örömömben.
– Engedd be mindenképpen! – parancsolta Rahab.
Pillanatokon belül kitárult az ajtó. Ezzel együtt éktelen lárma
hallatszott be a klubból. Sietve újra becsukták és kulcsra zárták.
Apám lépett közénk. Tengerészkék hajszálcsíkos öltöny volt rajta.
Takarosán levágatta a haját. Jól nézett ki. Az oldalán ott állt Zania
márkás farmerben és tűsarkúban. Karját keresztbe fonta a
mellkasán, és villámló tekintetét körbehordozta a hercegeken.
Sonellion, az apja felmordult.
– Megsértettetek – kezdte apu csodás baritonján. – Még csak
meghívót sem kaptam.
– Áruló vagy! – üvöltötte Sonellion. Úgy nézett apura, mintha a
legszívesebben megfojtaná, de sem ő, sem a többi herceg nem
mozdult, hogy lefogja. – Te állsz e mögött az egész mögött!
Ráadásul elloptad a lányomat!
Apu felnevetett a nevetséges vád hallatán.
– Azért jöttél, hogy gúnyt űzz belőlünk? – rivallt rá Pharzuph.
Mivel most apámra figyelt, már nem szorította akkora erővel a
torkomat. Friss levegő áramlott a tüdőmbe, és ezzel együtt harci
kedvem is visszatért.
– Nem akarlak én kigúnyolni benneteket – mondta apu. –
Ellenben rengeteg megbeszélni valónk van. Mert nem én vagyok az
egyetlen ebben a teremben, aki rájött a Bukás után, hogy bizony
aljasul átvertek minket. Mindez Lucifer machinációja volt…
– Hogy mered gyalázni Urunkat? – acsargott Rahab.
Sonellion a zsebébe nyúlt a pisztolyáért.
– Csak lassan a testtel, testvér! Látod ott a vejemet? –
biccentett most apu Kaidan felé. – Átkozottul ügyesen bánik a
késekkel, amint az előbb meggyőződhettetek róla. Még egy
mozdulat, és a fejedbe áll a kése.
Egész tűzijáték volt a válasz vörösen izzó szemekből.
Apu azonban zavartalanul folytatta.