Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Te gazember! – suttogta Pharzuph Kai-nak, és a szeme egy
merő tűz volt. Engem is magával rángatva lépkedett a fia felé. –
Megbíztam benned – dörögte.
– Nem, nem bíztál meg – mondta Kai.
Pharzuph és a hercegek elképedtek ekkora szemtelenség
hallatán! Még hogy egy óriás visszabeszéljen az apjának!
– Te nyámnyila féreg! Több volt benned, mint az összes eddigi
fiamban együttvéve! Hogy hagyhattad, hogy egy óriáslány az
orrodnál fogva vezessen? Te lúzer!
Kaidan arcán a másodperc egy törtrészéig fájdalom suhant át.
– Old meg! – követelte Rahab. Nagyot dobbant erre a szívem.
– Nem! – kiáltottam. Megpróbáltam elszabadulni, de nem volt
rá szükség.
Kaidan olyan boszorkányos ügyességgel forgatta ujjai között a
kését, hogy senki nem mert mozdulni a teremben.
Micsoda gyáva alakok! – gondoltam. Egytől egyig azok. Ha
akarják, hát lelőhetik Kaidant. Tudták azonban, hogy egyiküket
eltalálhatja a késével, ha az a pisztolyáért nyúl. Még Pharzuph is
mögém bújt, úgy pislogott a fia felé. Vajon mit szólna Lucifer, ha
látná most rettenhetetlen vezéreit? Önzésük azonban nekünk
dolgozott, hálás voltam hát érte. Kaidan nézte, hogyan vonszol át
az apja a kör másik oldalára egyre émelyítőbb tánclépésekkel.
– Pharzuph testvér – szólalt meg Astaroth, aki most is olyan
volt, mint akit skatulyából húztak ki. – Attól tartok, az ügy
zűrösebb, mint gondoltuk. Fiad és az áruló lánya szeretik egymást.
– Ugye, ez vicc akar lenni? – hörögte Pharzuph, és újra
szorongatni kezdte a torkomat.
A legkevésbé sem – felelte Astaroth. – És nem is álltak meg
ennél; házasok.
A hercegek felháborodott, hitetlenkedő kiáltásokat hallattak.
Még a minket körülvevő óriások is hüledezve felmorajlottak.
– Á, szóval így állunk – sziszegte Pharzuph.
– Marna és Ginger – utasította a lányait Astaroth. – Húzódjatok
el Pharzuph fiától! Ne közösködjetek vele!