Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Mese habbal! – kiáltott fel Rahab. – Tudnánk róla, ha élne a
földön ilyen leszármazott. – De mintha maga sem hitt volna önnön
szavaiban. A hercegek véleménye megoszlott. Érezte, hogy percek
múltán elpártolhatnak mellőle. Hátravetette hát a fejét, és fülsértő
sziszegést hallatott. Egyik suttogóját hívta.
– Igaz ez? – fogta vallatóra. – Élt olyan óriás, aki a világosság
birodalmából származott? – Mindenki elnémult, miközben a
szellem közvetlenül Rahab tudatában szólalt meg, ő pedig
hangosan ismételte, amit tőle hallott.
– Ó, azt mondod, mindez elhanyagolható csekélység? Egy
angyaltermészetű óriás, aki megbújhatott közöttünk? Teszek rá,
hogy ártalmatlannak látszott, vagy hogy soha nem hagyta el az
apácakolostort! Pusztulj a szemem elől, te tökkelütött! –
Elhessegette magától a suttogót, aki felröppent a légionáriusok
sötét felhőt formázó tömegébe.
– Mindez úgyse számít már – szögezte le Pharzuph. – A lány a
kezünkbe került. Ritka alkalom kifogni az Úron.
Mialatt továbbra is szorosan fogva tartott, Rahab
megkétszerezett hangerővel fordult a hercegekhez:
– Soha többé nem juthatunk vissza a mennybe, csak ha erővel
elfoglaljuk! Ez az ostoba csitri téved. Jelenleg Lucifer diktál. Miért
állnánk a gyöngébb fél oldalára? Azt hiszi Isten, hogy bedőlünk egy
kedves pofinak? Nekünk azonban bizonyítékaink vannak arról,
hogy ez a csinos leányzó a vesztünkre tör! Elvégre is nála volt az
Erény lángoló Kardja! Csak ezen a héten három csatlósunkat
küldte a halálba!
Fentről rémült visítás hallatszott.
Pharzuph tovább szorongatott, mialatt Rahab csak mondta a
magáét.
– Hol van a Kard? – kérdezte Sonellion.
– Marek vitte el… – felelte Pharzuph fogcsikorgatva.
– A fiam! – tette hozzá Shax büszkén.
– Hogy megszabaduljon tőle – fejezte be helyette a mondatot
Rahab. A hercegek és a suttogók megkönnyebbülten
felsóhajtottak.