Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

akik továbbra is ellene ágálnak, örökre pokolra jutnak, úgy,
ahogyan azt Rahab állítja.
Halálos némaság támadt a teremben. Jezebet összeszűkült
szemmel nézett rám. Fejünk felett viharfelhőként kavarogtak a
suttogók.
– Igazat szólt – jelentette ki. Közben engedett a szorításán,
majd végleg eleresztett.
A hercegek felugráltak székükről, és egymást túlkiabálva
vitatták ezt az új lehetőséget. Kaidanra pillantottam, aki éber
tekintettel figyelte az eseményeket.
Egyszer már megmenekültem a haláltól egy csúcstalálkozón. Ki
vagyok én, hogy kételkedni merjek egy újabb csoda lehetőségében?
És ha mégsem? Akkor ütött a végső órám. Többé nem féltem ettől,
és ez valahogyan újfajta szabadsággal ajándékozott meg.
– Köszönjük, Jezebet. – Pharzuph intett, hogy az orosz nő újra
elfoglalhatja a helyét.
Jezebet még egyszer utoljára a szemembe nézett, mielőtt a
hercegek közé ült. Szemernyi rosszindulat sem volt a tekintetében.
A hercegek izgatottan kiáltoztak.
– Mi van, ha ez az igazság? – kérdezte Alocer, aki reménykedve
pillantott a fiára. Kope visszanézett rá.
– Ilyen kegyes lenne a menny mindazok után, ami történt? –
hitetlenkedett Melchom.
– Kit érdekel, igaz-e vagy sem? – rikkantotta el magát Kobal, a
Torkosság hercege.
– Ámde ha megkapjuk ezt a lehetőséget, ugyan miért
mondanánk le róla, Rahab? – vetette fel Shax.
– Én legjobb tudásom szerint számoltam be a próféciáról –
felelte ő. Láthatóan fogytán volt a türelme.
Pharzuph ekkor hajamnál fogva hátrarántotta a fejemet, és a
torkom szorongatta. Másik keze a bordáimnál járt, és lefogta a
karomat.
– Kitől hallottad ezt? – rikácsolta.
– Egy apácától… aki… Pál apostol őrangyalának óriás
leszármazottja – hörögtem.