Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

jutott eszembe. Tud-e arról, hogy a démonok megváltást
nyerhetnek?
Szövetségeseimre pillantottam, akik izgatottan fészkelődtek a
helyükön. Kaidan szemlátomást ugrásra készen ült ott. Kopano
alig észrevehetően felém biccentett. Erőt adott a tekintetük.
Elérkezett az idő.
– Csakhogy ez nem minden! – kiáltottam felbátorodva. – A
menny mindőtöknek adna második esélyt, ha úgy akarnátok!
Rahab pofon vágott, én pedig a padlóra rogytam. Égett a
képem a tenyere nyomán. Elfelejtettem, hogy szeret ütlegelni.
Szövetségeseim mostanra felpattantak helyükről. Hirtelen
belém hasított a félelem, nehogy baja essen Kaidannak, aki harcra
készen állt ott.
Rahab fölém hajolt, szeméből csak úgy sütött a kaján káröröm.
– Egy szót se többet!
– Mégis mire várunk? – rikkantotta el magát Thamuz. – Öljük
meg! Ezúttal az angyalok sem menthetik meg.
Helyeslő kiáltások töltötték meg a termet. Fekve maradtam,
onnan vártam ki, mi lesz ennek a vége.
– Várjatok! – üvöltötte Melchom. – Miről beszél ez a lány?
– Minden szava hazugság – védekezett Rahab. – Az Urunkról
hadovái.
– Hagyjuk, hadd döntse el Jezebet, igazat mond-e vagy sem –
javasolta Alocer.
Szavait újabb moraj követte, ennek ellenére senki nem állította
meg Jezebetet, mikor kecsesen elém penderült a körkörös
táncparketten. Felálltam, ő pedig vékony ujjai közé fogta az állam.
– Beszélj! – mondta, és a szemembe nézett.
Megpróbáltam a tőlem telhető legnagyobb hangerővel
válaszolni, miközben körme a bőrömbe vájt. Mégis álltam
égszínkék szeme tekintetét, hogy lássa, semmit nem titkolok el
előle.
– Nem csak erről szól a prófécia. Isten hajlandó megbocsátani
nektek, és visszafogadni benneteket a mennybe. Azok azonban,