Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

fekete körön áthatolva, Rahab közvetlen közelében. Szárnyait
egyetlen röpke pillanatra széttárta, de aztán összecsukta derengő
hátán. Félelmetes látvány volt, mégis megnyugtatott valamiért,
hogy őt is itt tudhattam.
– Köszönjük, hogy eljöttél közénk, Azael! – folytatta Rahab. –
Reméljük, nem tartóztatunk fel túl soká.
A démonszellem válaszul megbiccentette a fejét.
– Most pedig hívjuk ide a légionáriusokat – fordult Rahab a
hercegekhez.
Újra szörnyű sziszegés és hangzavar támadt. A fekete falak,
mintegy vezényszóra, minden irányból önteni kezdték magukból a
ködösen derengő szellemeket. Egyszer majd ők is eltűnnek, de
akkor örökre, biztattam magam.
A helyiség elsötétedett, ahogy megjelentek. Maximális
üzemmódra állítottam át éjszakai látásomat.
Miután mindenki elcsöndesedett, Rahab az ajtó felé pillantott.
– Shax fia – szólt oda Maréknek. – Téged bízunk meg, hogy
őrizz minket az avatatlan betolakodók ellen. A mai gyűlés a
hercegek maradéktalan figyelmét igényli. Megértetted?
– Igenis, uram – hajolt meg derékból Marek.
Elszomorodtam, ahogy eszembe jutott, hogy a múltkor
elvesztett szövetségesünk, Flynn töltötte be az ajtónálló szerepét.
Milyen jól jött volna ma az ő segítsége!
Rahab végighordozta tekintetét az egybegyűlteken. A
százvalahány óriást undorodó megvetéssel mérte végig. Mikor
hozzám ért, újra felszikrázott a szeme.
– Az igazat megvallva nem hittem eddig, hogy valaha is össze
kell hívnunk ezt a gyűlést… de úgy látszik, mégiscsak beteljesedik
a nagy prófécia. Itt mondok köszönetét Pharzuph testvérünknek,
amiért ilyen hamar sikerült elénk hurcolnia ezt a veszedelmes
árulót.
Felmorajlott a terem, a hercegek és óriások egyaránt
összesúgtak. Rahab intett Pharzuphnak, hogy jöjjön ki ő is
középre.
Ő azonban ehelyett hetyke vigyorral egyenesen felém indult.