Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

apja újonnan beszerzett földi porhüvelyére. Mikor aztán Melchom
odabiccentett köszönésképpen, menten megfegyelmezte az
arcvonásait, és viszonozta az üdvözlést.
Miközben a hercegek vidáman iszogattak, mi, óriások üres
tekintettel meredtünk magunk elé. Mind nagyon vigyáztunk,
nehogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Összeszámoltam, hány
herceg jött el: tíz volt jelen a tizenkettőből.
Most Rahab herceg tűnt fel a küszöbön; mélylila démonjele
nem sok jót ígért. Nyomban elnémultunk. Jeges félelem szállta
meg a termet, ahogy a Kevélység hercegének tekintete végigfutott
az egybegyűltek sorain. Mikor engem meglátott, egy teljes
másodpercre felizzott ez a tekintet, aztán Rahab megfékezte magát.
Feszes mosollyal a cimboráihoz fordult. Valaki kikapcsolta a zenét.
Rahab mögött Marek érkezett. Becsukta az ajtót és bezárta
belülről. Mostantól idebent állt őrt. Idegőrlő csönd támadt.
Rahab a bárnál iszogató hercegek felé biccentett, akik erre a
táncparkettet övező kis asztalok mellé telepedtek. Rahab a fekete
kör közepére állt, hátratett kézzel, akár egy diktátor. Szemmel
láthatóan öregedett az alatt a másfél év alatt, amióta utoljára
láttam; nyúzott, zord arcvonásai kellemetlen benyomást keltettek.
Magas, nyúlánk termetű volt, de túl sovány. Fura volt, hogy eddig
nem kívánkozott másik testbe. Talán a természetét átható
kevélység késztette arra, hogy a többieknél jóval tovább kitartson
egy mellett.
– Jó estét testvérek… és nővérem – kezdte beszédét a maga
hangos, zengő, franciás akcentusával. – Köszönöm, hogy
dolgaitokat hátrahagyva ilyen hamar idesiettetek. Remélem, hogy
rövid úton lezárhatjuk ezt a kényes ügyet, hogy azután
kellemesebb időtöltéseknek adjuk át magunkat. Hiszen vár minket
a kedvenc városunk – nevetések hangzottak fel a teremben, több
herceg elmosolyodott. – Elsőnek hadd idézzem meg Azaelt, Lucifer
követét, hogy ő legyen ennek a csúcstalálkozónak az elnöke, és
jelenthesse a végkifejletét urának.
Totál beparáztam, mert félelmetes sziszegés töltötte be a
levegőt. Az oroszlánpofájú Azael emelkedett fel közénk a csillogó