Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

A zene egy ütemre dobolt a véremmel. Barátaim elszánt
arckifejezése is lelket öntött belém.
Újabb szárnyas ajtó elé értünk. Fölötte felirat hirdette, hogy ez
a Hold Terme. Ereimben dübörgőit az adrenalin. Tudtam, hogy a
Galaxis Éjszakai Lokál Hold Termében menny és pokol ad
egymásnak találkozót.
Pharzuph kis híján átszakította az ajtót, ahogy elénk sietett.
Vadul forgó szemmel nézett rám.
– Nem egészen erre gondoltam, mikor arra kértelek, öltöztesd
fel másként! – szaladt ráncba a homloka. – Megragadta a karomat,
és fia válaszát meg sem várva magával vonszolt. Összenéztem
Kaidannal. Kemény volt a tekintete, mint az acél. Tudtam, hogy ez
a tekintet minden lépésemet követi ma este.
Mélyet sóhajtottam, és magamban elmormoltam egy imát,
miközben beléptem az ülés színhelyére.
„Az élet, bár lehet, nem más, mint kínok halmaza, kedves
nekem, s meg is fogom védeni. ”
Mary Shelley: Frankenstein
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
A HOLD TEREM
Kilenc vérvörös szempár szegeződött rám. Azt sem tudtam, fiú
vagyok-e vagy lány. Az összes herceg ott volt, aput, Rahabot és
Jezebetet kivéve. A kilenc herceg mélységes megvetéssel mért
végig, és elismerően biccentettek Pharzuph felé, amiért elfogott.