Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

a táncparketten, a kidobó választották őket szét a körülöttük állók
sivalkodása közepette.
Ginger és Marna Kaidant és engem vizslatott; azt tesztelték le,
észlelhető-e a köztünk lévő kötelék. Bizony, az volt. A francba!
Kaidan erre otthagyott, és egyenesen a bárhoz indult. Hálásan
odabiccentettem az ikreknek a segítségért. Ahogy visszafordultam,
beleütköztem valakibe.
A csaj huszonegy körül lehetett. Mikor eltántorgott mellettünk,
kétrét görnyedt és rókázni kezdett. Körülötte újabb éktelen
hangzavar támadt. Hányása egy szomszédos pár lábán landolt;
felbőszülten támadtak rá. A nő aurája haragtól sötétlett, amit a
fejében karattyoló suttogó is tovább szított. A nő a csaj hátára
öntötte az italát, szegényke térdre rogyott. Egy démon a pasira is
lecsapott, aki fenyegetőn a lány felé rázta a sörösüvegét, mintha
hozzá készülne vágni.
– Hagyják békén! – kiáltottam rájuk.
A pasas zavaros tekintettel meredt rám.
– Ne merészelje bántani! – Álltam védelmezőn a csaj mellé. A
pasi leengedte a karját, annál is inkább, mert már Kopano és
Blake is figyelte a jelenetet.
Felsegítettem a csajt a karjánál fogva. Nagy butaság volt tőlem,
mert egyszer és mindenkorra napvilágra hozta a titkomat: a másik
oldalnak dolgozom. A pokolba az összes démonnal! Nyalják ki az
angyali seggemet!
– Donna, te vagy az? – motyogta a bepiált kiscsaj.
– Nem. Van Donna nevű barátnőd?
Kába tekintettel nézett körül, és nem felelt. A bárpult végébe
kormányoztam – félig-meddig vittem is –, ahol szalvétával
megtörölgettem az arcát és a haját. Egy vele egyidős csitri futott
oda hozzánk.
– Szentséges isten! – zihálta. – Hát itt vagy, te részeges lotyó!
Azt hittem, a mosdóba mentél. Rob folyton utánad kérdez. Újabb
rundot vett nekünk. Gyere, menjünk!
– Te vagy Donna? – kérdeztem.
– Igen. Miért? – A csaj most először nézett meg magának.