Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Minden egyes nevető arc, amely mellett elhaladtunk, újabb
lehetséges áldozatot jelentett. A legszívesebben rájuk kiáltottam
volna, hogy meneküljenek innen, de tudtam, hogy hiába is
tenném. Las Vegas időtlen idők óta volt a hercegek találkozóhelye.
Nem akármiért nevezték a Bűn Városának.
Ezen elmélkedtem magamban, mialatt elhagytuk a Hotel
Venetiant, és átmentünk egy másik kaszinóba. Ennek oldalában
lépcső vezetett a mélybe.
A zene mintha a lábunk alól áradt volna felfelé szelíd
hullámokban. A lépcső alján több fémajtó állt. A bejárat felett a
Galaxis Éjszakai Lokál elnevezés ékeskedett. Elszorult a szívem,
mert Marek állt itt őrt. Kényszerítenem kellett magamat, hogy ne
nézzek Kaidanra, nehogy őt is bajba sodorjam.
Marek fémdetektorral lecsekkolta, majd megmotozta Thamuz
fiait, az ikreket, Kopanót és Blake-et. Valaki keményen háton
vágott. Megfordulva láttam, hogy Thamuz egyik fia áll fölöttem a
lépcsőn, ő bámul le rám ingerülten.
– Lódulj már! – szólt rám.
Tettem előre egy lépést. Kaidan észrevétlen kettőnk közé
nyomult. Szembekerültem Marékkel, aki a világ minden kincséért
nem nézett volna rám.
– Emeld fel a karodat! – utasított.
Mindenben követtem az utasításait. Miután átvizsgált a
fémdetektorral, megmotozott. Elsősorban a zsebeimet nézte.
Hallottam, hogyan köhint és izeg-mozog Kaidan a hátam mögött,
mikor a hátsó zsebekhez ért. Szerencsére hamar végzett velem.
Már csak a bokáimat tapogatta meg, aztán felállt, és intett, hogy
mehetek.
– Kösz – mondtam halkan. Magam sem értettem miért. Talán a
neveltetésem tette, hogy itt is udvarias maradtam; az úr a
pokolban is úr jelszóval. Marek meglepett pillantást vetett rám.
Talán kissé meg is hatódott. Lesütött szemmel léptem be a
bolthajtásos, sötétbe boruló bejáraton.
Oldalra állva láttam, hogyan köröz a detektoros botjával Marek
Kaidan körül, akinek a szeme sem rebbent. Az eszköz sípolt, mire