Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

továbbiakra nézve. Erőt vettem magamon, és álltam a
pillantásukat.
Marna megborzongott mellettem, és hátrált egy lépést.
– Szép jó estét, Thamuz fiai – köszönt rájuk Blake mímelt
nyájassággal.
– Akkor lesz csak igazán szép, ha ez a csaj itt megkapja a
magáét – felelte az egyikük.
Minden ízemet átjárta a félelem arra gondolva, hogy mi vár
ránk pillanatok múlva. Marna felhüppögött, mint aki a zokogását
fojtja vissza. Thamuz fiai nyomban felé kapták a fejüket, Ginger
azonban védelmezőn elé állt, és karját összefonva vészjóslóan
meredt maga elé. Rám is nézett már harciasán, ez azonban semmi
volt ahhoz képest, amit most a Thamuz fiúk kaptak tőle. Na, ők
sem maradtak adósok, és dühösen méregették. Blake gyorsan
Ginger mellé lépett, és merészen szembenézett a jövevényekkel:
– Mennünk kell, ugye? – kérdezte.
A két Thamuz fiú közrefogta kis csoportunkat. Thamuz büszke
lehetne rájuk, milyen készségesen védelmezik a hercegeket egy
mindenre elszánt zsoldossal szemben.
A terembe lépve két suttogót láttam, akik versenyt siklottak a
hosszú helyiségben. Mintha az élet merő vidámságból és játékból
állna. Istenem, csak itt lenne apu! – gondoltam. Hol van éppen?
Értesítette-e valamelyik szövetséges szellem a csúcstalálkozóról?
És mi a helyzet Lucifer küldöncével, Azaellel, aki bármilyen
hihetetlen is, szintén a mi oldalunkon áll. Bárcsak több időnk
lenne, több szövetségesünk, és többet tudnánk arról, mi folyik
körülöttünk.
Szervezetem békére és nyugalomra vágyott, hogy a feladatomra
tudjak koncentrálni, az ezernyi üzlet nyüzsgése azonban még
hajnali kettőkor is túlterhelte érzékeimet. Mindezt a suttogók hada
is tetézte, akik gyanútlan zsákmányaik fülébe sugdostak. Akkora
volt a zaj, mintha több karneváli mulatság zsúfolódott volna ebbe
az egyetlen épületbe. A kaszinó játékautomatái csilingeltek és
sípoltak. Emberi hangok százai küzdöttek megértésért. Az
őrangyalok komoran őrködtek a földi halandók fölött.