Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Miközben belebújtam új, kényelmes, fekete bőrnacimba, fekete,
ujjatlan bőrtrikómba és bőrdzsekimbe, gondolatban sorra vettem a
fegyvertáramat. Azzal biztattam magam, hogy az Erény Kardja
vacak ócskavas csupán, nincs is rá igazán szükségem. Csakhogy,
a francba is, totál hiányzott! Hiszen ez volt az egyetlen
kézzelfogható és forgatható fegyverem.
Mire felhúztam a fekete bőr bokacsizmám zipzárját, és
felálltam, úgy-ahogy visszanyertem az önbizalmam. Az ikrek
elismerően pillogtak a szerelésemre. Ginger kis félmosollyal
jutalmazta választásomat, mialatt végigmért.
Lófarokba fogtam a hajam, és a tükör elé ültem, hogy
kisminkeljem magam. A démonok ugyan a menny zsoldosának
tituláltak, ma azonban nem óhajtottam fehér szárnnyal
megjelenni. Kihúztam hát a szemem szürke szemceruzával, amit
ezüstös árnyékolással tettem hatásosabbá. Kipirosítottam az
arcomat, és vörös rúzst kentem az ajkamra. Az összhatás jobb volt,
mint reméltem. Nyakamba Kai ajándéka, egy türkizkék nyaklánc
került. Ez volt az egyetlen szín a szerelésemen.
Blake jött be hozzánk; fekete öltöny és sikító zöld nyakkendő
volt rajta. Megnedvesítette és formázó spray-jel szórta be itt-ott a
haját. Szerencsétlenkedését látva Ginger kikapta kezéből a flakont,
és ugyanazt elvégezte hátul, mint ő elöl. Blake láthatóan elernyedt
az érintésétől.
Hirtelen megéreztem, hogy néznek. Kaidan kék szeme villant
rám a tükörből. Zsebre dugott kézzel támaszkodott az ajtófélfának.
Rajta is fekete öltöny volt, de királykék inggel, ami még inkább
kihangsúlyozta zafírkőként ragyogó szemét. Ahogy találkozott a
tekintetünk, beletúrt a hajába.
Ma éjjel inni fogok, hogy elrejtsem a köztünk lévő köteléket –
mutatta jelbeszéddel. Bólintottam, hogy oké.
A legszívesebben megcsókoltam volna. Csak egy utolsó csókot
akartam. Neki is ugyanez járhatott a fejében, mert csöppet sem
lepődött meg, amikor odamentem hozzá, és átfogtam erős vállát.
Finom volt a csókja, édes konyak ízű. Ezúttal fütyültem rá,
hogy meglátnak a barátaim, vagy mit gondolnak egyáltalán.