Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

legfontosabb, leghőbb fohászát. Behunyt szemmel térdeltem ott,
eltelve „fegyvertáram” erejével.
– Belial lánya – neszeltem fel Kaidan hangjára, aki Kopano
mellett állt.
Nyomban felpattantam, és szembenéztem vele.
Megkeményedett tekintettel bólintott.
– Itt az idő.
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
A GALAXIS KLUB
Kaidan és Kopano egyszerre merevedett meg. Tekintetük a
távolba révedt, ahogy hallgatóztak.
Jaj, nem! Mit hallhattak?
Kaidan szeme ide-oda villant a szobában, majd a gardrób
mellett heverő sporttáskán állapodott meg. Odarohant,
kicipzározta, és előrántotta belőle a hátizsákomat.
– Itt a táskád. Készülj! – vetette oda nyersen. A keze azonban
mást mondott.
Rejtsd el a kardmarkolatot! Sbax fia jön érted – mutatta
jelbeszéddel.
Marek! Ez bizony rossz hír volt. Elképzelhető volt ugyan, hogy
esetleg mellénk áll, de nem kockáztathattam meg, hogy tévedek.
Agyamban egymást kergették a gondolatok. Olyan halkan,
ahogyan csak telt tőlem, elővettem a hátizsákból a cukorkás
zacskót, a szemétbe helyeztem, majd elvettem pár szalvétát az
asztalról, és rádobtam. Huh! Ezzel is megvoltam.
Kopogtattak az ajtón, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom.
Kaidan mutatta, hogy üljek le az ágyra. Ölembe vettem a
hátizsákot, úgy vártam a látogatót. Legnagyobb rémületemre nem