Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Totál megizzadt a tenyerem. Szórakozottan a frottírköpenybe
töröltem.
Nem tudnád bekapcsolni a légkondit? – kértem Blake-et
jelbeszéddel.
Bólintott, és vacakolni kezdett a hőmérséklet-szabályzóval.
Akaratlanul is újra meg újra az órára pislogtam. Már éjfél is
elmúlt, és én még fel sem öltöztem! Tudtam, hogy Kaidan szól
majd, ha ideje lenne készülődni, ennek ellenére pánik kerülgetett.
Az Erény Kardja még a hátizsákomban rejtőzött. Ki kellett
agyalnunk, kinél legyen. Hogy nem nálam, az napnál is világosabb
volt. Engem előreláthatóan maximális alapossággal motoz majd
meg valami nefilim ajtónálló. Ha most is úgy lesz, mint az utolsó
csúcstalálkozón. Istenem, mennyi mindenre kell odafigyelnünk!
Fájt a fejem az idegességtől. Újra tovább lapoztam a Bibliában.
Csak van valami, amit felhasználhatnék. Összeakadt a pillantásom
Kopanóval, aki a szoba túlsó felén dekkolt. A szememmel
kérleltem, hogy segítsen. Odajött hozzám, és leült mellém. Máris
nagyobb biztonságban éreztem magam a közelében.
Egész pontosan mit keresel? – kérdezte jelbeszéddel.
Bármit, aminek a segítségével harcba szállhatnék velük –
mutattam.
Kezébe nyomtam a könyvet, ő pedig magabiztosan belelapozott.
Egy-egy szövegrészhez érve megállt, elolvasta, aztán fejét rázva
tovább forgatta a lapokat. Harmadszorra megenyhült az
arckifejezése. Ölembe fektette a Szentírást, ami Pál Efézusi
levelénél volt kinyitva, a 6. fejezetnél a ll. verstől. Kétszer is
elolvastam, miközben jócskán megugrott a pulzusom.
Harmadszorra már tudtam, hogy megvan, ez lesz az!
Megkönnyebbülve néztünk össze Mamával. Kopanót is hálás
pillantással jutalmaztam, mielőtt felállt volna. Kaidan tágra nyílt
szemmel ellökte magát a faltól, és mellettünk termett, hogy
megosszuk vele, mit találtunk. Rámosolyogtam. Miközben ő velem
együtt olvasta a szent sorokat, Kope vette át az őrködés posztját.