Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

tekintetünk, mire bólintott, felállt, és kiment a fürdőszobából.
Útközben a vizet rázogatta le átázott karjáról.
Marna jött oda egy törülközővel. Elzártuk a vízcsapot. Még
mindig remegve álltam ott, és a gyomrom sem volt rendben.
Gyengének éreztem magam. Ráadásul életemben nem voltam
ennyire begazolva. Hajamból csöpögött a víz. Marna rám adta a
hotel egyik fehér frottírköpenyét. Óriási méret volt, lötyögött
rajtam. Megpróbáltam megszárogatni a hajam a törülközővel, de
továbbra is nehéz volt megtartanom az egyensúlyomat. Macskajaj
még nem jött ilyen rosszkor, mint most.
Megpróbáltam visszapörgetni az események menetét, de az
emlékezetem olyan volt, mint a rosta. Mondhattam vagy tehettem
valamit, ami ellenünk szól? Arra emlékeztem például, hogy
táncoltam. Egész pontosan mikor jelentek meg a barátaink?
Felvillant előttem, hogyan smároltunk Kaidannal a kanapén.
Elborzadva idéztem fel, miként próbáltam elcsábítani. Gingerre és
Mamára néztem, akik megmentettek minket önmagunktól.
Különben mindent elbaltáztam volna.
Marna leültetett az öltözőasztalka elé, kefét vett elő a
retiküljéből, és fésülni kezdte a vizes hajamat. Ginger vizet töltött
ki egy pohárba, és elém rakta. Egy hajtásra kiittam, és futólag
rámosolyogtam, ő azonban nem mosolygott vissza. Elkaptam a
kezét, mire mozdulatlanná dermedt.
Bocs – mutattam jelbeszéddel.
Meglepetésemre elvigyorodott.
Ugyan már, hiszen élveztem.
Elpirultam, és a fejemet csóváltam. Ginger szabadon maradt
kezével megveregette a vállamat, aztán kiszabadította a kezét, és
felvette a hajszárítót.
Jó érzés volt, ahogy a meleg fuvallat a fejbőrömet érte.
Testemen apró rángások futottak végig. Olyan voltam, mint egy
mosott rongy.
– Rendelj kaját, Kaidan! – kiáltott ki a szobába Ginger. –
Szerintem mind farkaséhesek vagyunk. – Megkordult a gyomrom a
kaja említésére. Most jöttem rá, milyen éhes vagyok.