Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Tessék, Blake. Gurítsd le! – Megpróbáltam megdobni egy
sörös üveggel, az azonban előtte landolt. Tartalma gyöngyözve
szétfolyt a padlón. Kopano felvette, és a szemétbe dobta a széttört
üveget, majd egy törülközővel feltörölte a sörfoltot.
Zaniát kerestem a szememmel, ő azonban nem jött velük.
Furdalt a kíváncsiság, hol lehet, de valami megmagyarázhatatlan
erő visszatartott attól, hogy megkérdezzem.
Ginger egy mini boros üveget vett kezelésbe. Ő, Blake és én épp
koccintani akartunk, ám még mielőtt számhoz emelhettem volna
az üveget, kikapták a kezemből.
– Hé, add vissza… – kiáltottam, csakhogy Kaidan befogta a
számat, és szigorúan nézett rám. A legszívesebben hisztizni
kezdtem volna. Miért játszik velem? Hiszen csak lazítani
próbálunk, mielőtt… mi előtt is?
Ginger felnevetett. Mulattatta a huzakodásunk. Csak nem
engem nevet ki? Hirtelen eszembe jutott az összes ellenem
elkövetett szemétsége. Neki is mentem volna, ekkor azonban erős
karok fogtak le hátulról. Kaidan átkarolta a derekamat, én pedig
rúgkapálva próbáltam szabadulni a szorításából. Ginger döbbent
arcot vágott, és abbahagyta a nevetést. Édes elégtétel volt ez
számomra.
– Nyugi legyen! – morogta a fülembe Kaidan. Tényleg
lenyugodtam, de továbbra is nehezen szedtem a levegőt.
Mindenki minket nézett. Blake megfogta Ginger karját, és
elhúzta a közelemből. Kaidan berúgta a frigó ajtaját. Kezét elhúzva
a torka előtt, jelezte, hogy nekem annyi, kicsinált az alkohol. Ezzel
otthagyott minket, és felment a lépcsőn a hálóba. Láthatóan elege
lett belőlem. Vajon miért rágott be rám? Nem kellene
összevesznünk… a min is? És miért vagyok én annyira felpörögve?
Sehogyan sem értettem.
A bömbölő zene még jobban összekuszálta a gondolataimat.
Egy pillanatra totál összezavarodtam. Mindebből egyedül Kaidan
volt csak fontos. Felmentem hát a lépcsőn, és a korlátba fogózva
elé álltam. Mosolytalanul nézett le rám. Cirógatni kezdtem a