Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Marna összeszorította a száját, mintha a nevetését próbálná
visszafojtani. Nem értettem, mi ebben a nevetséges.
Valaki széthúzta a függönyt. Mint kiderült, isteni kilátás nyílt
innen a városra. Zene hangzott fel. Az ikrek ott álltak a
panorámaablak előtt, és táncbemutatót adtak Vegasnak. Nem is
ártott a látszat kedvéért. Megfelelő szögből bármelyik herceg
megláthatta őket a hotelen kívül kiterjesztett látásával.
– Gyere, rázz te is velünk! – hívott Marna begörbített
mutatóujjával. És én mentem.
Nem sok dolgom akadt, mivel Marna körbetáncolt. Miközben
belém fogódzott, lehajolt egészen a padlóig, majd könnyedén újra
kiegyenesedett. Két kezemmel felfogtam a hajam, és csípőmet
ringattam a zene ütemére. Felpillantva láttam, hogy noha Kaidan a
korlátnál áll a többi sráccal, azért csak rajtam legelteti a szemét.
Ginger is a mellvédhez lépett, megragadta Blake kezét, és
lehúzta közénk. Közös táncuknál érzékibbet életemben nem
láttam. Mikor Blake olyan képet vágott, mintha le akarná smárolni
Gingert, és már hajszál híján egymáshoz ért a szájuk, a barátnőm
elfordult, és Blake arcába rázta a haját. Marna is Blake mögé állt,
és körbetáncolták. Vérprofinak látszottak, minden mozdulatukat
mintha koreografálták volna. Ha ezek a csajok egyszer kivetik a
hálójukat egy foglalt srácra, annak annyi, megnézheti magát,
gondoltam.
Kaidan megnyomott egy gombot a falon, mire az elektromos
vezérlésű függöny összehúzódott. Abban a pillanatban, amint
összecsapott a két függönyszárny, a tánc is abbamaradt. Az ikrek
arrébb mentek, magára hagyva a meglepett Blake-et.
Olyan nevetőgörcs fogott el, hogy kis híján a padlón
fetrengtem. Blake odajött hozzám, és felém közelítette az öklét.
Elsőre elvétettem ugyan, de aztán összevertem vele az öklömet.
– Kér valaki piát? – próbáltam túlharsogni a zenét.
– Mid van? – kérdezte Blake.
A frigót kinyitva megállapítottuk, hogy a töményeket jószerével
elpusztítottam. Bor és sör azonban volt még bőven.