Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Mondtam, ugye – szólalt meg aztán. – Ez a csaj egy mihaszna
szeszkazán. Fűrészpor van az agya helyén. Fel nem foghatom,
hogy képzelhetted, hogy bejön nekem!
Pharzuph felnevetett a fia haragja láttán. – Eh, ne engem
hibáztass! Hiszen még azt a légikisasszonyt sem húztad meg, pedig
máskor nem hagysz ki egyetlen vadmacskát sem.
– Juj! – visítottam fel, mintha ezzel tudnám semmissé tenni
ezeket a szavakat.
– Látod – mondta Kaidan. – Hisz ez egy hülye liba.
Ez váratlanul kihozott a sodromból, bár nem tudtam volna
okát adni. Lecsavartam a gin kupakját.
– Totál eláztál. Ne igyál többet! – szólt rám Kaidan.
– Fogd be, légyszi!
Megpróbálta elvenni tőlem az üveget, én azonban kikaptam a
kezéből, és beleittam.
– Vedd le a mancsod az italomról, rosszfiú! – fenyegettem meg
az ujjammal. – Amúgy miért vágsz olyan képet, mintha nyársat
nyeltél volna? Vegasban vagyunk, bébi!
A frigó oldalába kapaszkodva nagy nehezen feltápászkodtam.
Felnevettem, mert így is kis híján elestem. Hirtelen totál
felpörögtem. A legszívesebben az ágyon ugráltam volna vagy
végigrohantam volna a folyosón.
– Az agyamra mész, hallod?-csikorgatta a fogát Kaidan. – Majd
foghatom a hülye fejedet, ha rókázol. Mi vagyok én, bébicsősz?
Komolyan dühösnek látszott, ami újfent megnevettetett, mert
azt hittem, flörtöl velem.
– Vicces vagy, ha cseszegetsz – böktem meg a mellkasát, ami
észvesztőén izmos volt. Noha alig álltam meg a lábamon,
hozzáhajoltam: – Tök szexis vagy így, mérgesen – dadogtam
szortyogva.
– A helyedben vigyáznék a nyelvemre – búgta a fülembe
Pharzuph hátulról. Nagyot ugrottam, mert totál elfelejtettem, hogy
ő is itt van… ő, aki úgy kiakasztott nemrég. Derekamon éreztem a
kezét, a szája meg a fülemet súrolta. – Nagyon be tud pipulni, ha
felhergelik.