Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Hogy került ilyen hamar Vegasba Astaroth? Ha Londonból jön,
az minimum tíz órányi út. Itt dekkolhatott valamiért. Aztán leesett
a tantusz. Vélhetőleg akkor repült át az Államokba, amikor
értesült az ellenem folyó hajtóvadászatról. Nyilván kikövetkeztette,
hogy ha elfognak, a csúcsértekezlet sem marad el.
– Hahaha! – kacagott fel Pharzuph. – Na, igen, ez a gyűlés
sokkal izgalmasabbnak ígérkezik. Engedj be, kérlek!
Astaroth halkan kuncogott, beeresztette Pharzuphot, aztán
becsukta utána az ajtót.
– Megvan a Kard? – kérdezte.
– Nem. A csaj eldugta. De nem ezért jöttem. Szívességet kérek
tőled – felelte Pharzuph. Kaidannal lelassítottuk lépteinket, hogy
jobban füleljünk. – Egy röpke percet vesz csak igénybe. Kíváncsi
vagyok, szereti-e egymást két ember, noha valószínűleg semmi
sincsen közöttük. De azért valami nem stimmel itt, tisztázni
szeretném.
– Á, csak nem egy újabb hódításod? – kérdezte Astaroth
érdeklődve.
Pharzuph elhallgatott, és amikor újra megszólalt, folyékony
oroszsággal mondta tovább.
Hideg futkározott a hátamon.
Kaidannal lecövekeltünk a hosszú folyosón, úgy próbáltunk
valamiféle értelmet találni a két herceg orosz nyelvű
szövegelésében. Nem tudtam oroszul, és Kaidan elkerekedő
szemén láttam, hogy ő sem. Pharzuph szándékosan választott
olyan nyelvet, amelyen nem értettünk. És ennek egyetlen oka
lehetett.
Meg akart lepni minket azzal, hogy ránk hozza Astarothot,
szagolja ki a köztünk lévő kapcsolatot.
Erőt kellett vennünk magunkon, hogy ne futva tegyük meg a
bennünket a szobánktól elválasztó rövid távot. De így is olyan
gyorsra fogtuk lépteinket és olyan halkan jártunk, ahogyan csak
bírtunk. Pharzuph nyilván minket hallgat ki, és csak növelné a
gyanúját, ha futásnak erednénk. Sietve besurrantunk a