Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Ajkamba harapva arrafelé húztam. Elhúzta ugyan a száját, de
aztán hagyta, hogy bevonszoljam az üzletbe. Elég volt egy vagány
cuccokkal felöltöztetett női próbababára pillantanom, és tudtam,
nem szoknya lesz rajtam ma este. Kaidan szemöldökét felvonva
figyelte, miket vásárolok, de nem állított le. Reméltem, hogy a
mérettel sem lesz hiba.
A hallba visszatérve át kellett verekednünk magunkat az
emberek sokaságán, hogy a víz közelébe jussunk, és a festett
égboltot is megcsodálhassuk. Szerencsére elvegyülhettünk a
tömegben. Kezemet kihúztam az övéből, és jelbeszéddel kérdeztem:
Mi a szellemóra? Es mi a farkasok órája?
A szellemóra éjfélkor van. A farkasok órája hajnali három tájt,
jelezte vissza, majd anélkül, hogy rám pillantott volna, újra
ujjaimra fonta az ujjait. Egyetlen pillanatig állhatunk csak úgy,
mint bármely szerelmespár, aztán vissza kellett mennünk a szó
bánkba.
Annak fényében, ami ma éjjel ránk várt, minden más értelmét
vesztette. A körülöttünk kavargó boldog arcok vigyorgó karneváli
maszkokká torzultak a tudatunkban. Szótlanul verekedtük át
magunkat a tömegen. Ugyanígy mentünk fel a lifttel az emeletre,
majd pedig végig a folyosón. A hotel kiismerhetetlen labirintusnak
tetszett, Kaidanon azonban nem fogott ki.
Még mindig hallottam Pharzuphot, döngő lépteit és időről időre
elejtett szavait. Büszke voltam magamra, hogy ilyen forgalmas
helyen sem vesztem szem elől.
Azt is kihallgattam, amikor a hotel ellenkező oldalán két
emelettel feljebb járt. Egy ideje már nem beszélt, ezért egyedül a
lépteire kellett fókuszálnom. Alig voltak kivehetők a süppedős
szőnyegen. Egyszer csak megállt, és kopogtatott. Azt is hallottam,
hogy ajtót nyitnak neki.
Kaidannal ekkor értünk a saját folyosónkra.
– Pharzuph testvér. Nemrég Svájc hegyei között láttalak –
nevetett fel egy férfihang. Az angol kiejtésről menten felismertem; a
Házasságtörés hercege volt. Elszorult a gyomrom. Kaidan
megszorította a kezem.