Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

szeme. Ez azonban csak növelte a varázsát, amiben nem volt hiba,
hiszen fiatal volt, magabiztos, jóvágású és gazdag.
– Imádom ezt a várost! – morogta félhangosan, majd Kaidan
kezébe nyomott egy mágneskártyát.
– Maradj a szobádban! – mondta. – Majd érted küldök, ha a
csúcstalálkozó elkezdődik. Valószínűleg késő este lesz, addigra fut
be mindenki. A szellemóra lesz a mienk, na, meg a farkasok órája.
Ez a csaj meg nem jöhet le így a klubba. Találj neki valami
elfogadható szerelést – nézett rám megvetően.
– Igenis, apám.
Pharzuph ezután szó nélkül elrobogott. Nyomban ellazultam,
amint távolabb került tőlünk, de azért kitágítottam a hallásomat,
hogy kifigyeljem, merre tart és mit forral. Tudtam, hogy Kai is
hallgatózik, mindamellett első kézből akartam követni az
eseményeket.
– Gyere! – nyúlt a kezem után.
Hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy kikerültem Pharzuph
közeléből. A széles folyosón a legkülönfélébb emberek jártak.
Őrangyaluk el nem maradt volna mellőlük. Vajon tudnak-e
arról, miféle veszély leselkedik ma este az általuk védett lelkekre? –
futott át agyamon a gondolat. Igyekeztem továbbra is Pharzuph
nyomában maradni. Körbeburkoltam hallásommal, ezt azonban
nehéz volt a lépteihez igazítanom. Minden erőmmel rá kellett hát
koncentrálnom, ami nem ment könnyen az érzékeknek ebben a
zűrzavarában.
A Venetian a négy fal közé álmodta a velencei csatornákat.
Gondolák szántották a vizet; piros-fehér csíkos ingbe öltözött
éneklő „olaszok” forgatták rajtuk az evezőlapátot. A boltozatos
mennyezetet kékre festették, hogy a Piazza San Marco felett
kifeszülő nyári égboltra emlékeztessen. Totál valódinak látszott
volna, ha a csatornát kísérő üzletek zaja nem ront az összhatáson.
Kaidan megpróbált egy butikba kormányozni, nekem azonban
a szomszéd kirakat vonta magára a figyelmemet, ahol bőrcuccokat
árultak.