Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

HUSZONHATODIK FEJEZET
A BŰN VÁROSA
Este hat volt, amikor először pillantottam meg a rossz hírű
várost. Toronyházak és hotelek zsúfolódtak együvé a sivatagban.
Megint elfogott az alkohol utáni vágy az utcán sörös dobozokkal
lépkedő járókelők láttán. De elhessegettem magamtól, ahogyan a
prostikat hirdető táblákat is igyekeztem nem észrevenni. Pharzuph
vidáman vigyorgott a volán mögül.
– Ez a hely soha nem változik.
Beálltunk a Hotel Venetian elé. Pharzuph Kaidanhoz fordult,
aki mellettem ült hátul.
– Kötözd ki a csajt, és el ne veszítsd szem elől, mialatt a
szobátokba kíséred!
– Igenis, apám.
Levette rólam a kötelet. Fájó csuklómat dörzsölgettem.
Kirángatott a kocsiból. Egyik kezével a kezemet fogta, a másikban
a sporttáskát hozta. Egy hotelszolga elvitte a fekete Sedant, mi
hárman pedig bevonultunk a szállodába. Melegnek éreztem Kaidan
kezét, ami erőt öntött belém.
Pharzuph megkerülte a hatalmas, puccos előcsarnokban
bejelentkezni kívánók hosszú sorát. Meleg mosollyal állt be előre,
de senki nem zúgolódott. Bámulatos volt, mennyire rá tudja
kényszeríteni mindenkire az akaratát. A recepciós kisasszony
pirulva nyomta kezébe az ajtónkat nyitó mágneskártyát.
Aztán könnyedén visszalépkedett hozzánk, de közben még
rákacsintott egy bombázóra – ilyen magas és karcsú nőcit
életemben nem láttam. Ezüstszínű, testhezálló ruhát viselt, és egy
pasiba karolt, aki nem vette észre, hogyan fordul hátra, és néz
szembe a nője a flörtölő Pharzuphfal. Mostani alakjában sokkal
fiatalabb volt nem egy hölgyeménynél, akinek megakadt rajta a