Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET
MAGÁN REPÜLŐN
Ugye, nem akarsz átrázni? – rikkantott fel Pharzuph gonoszul.
Fiatalos, lelkes volt a hangja, éppenséggel túlfűtött is.
– Megbilincseltem.
– Nála volt a Kard?
– Nem, apám. Átkutattam őt is meg a cókmókját, de sehol nem
találtam.
Pharzuph ádáz szitkozódásba kezdett.
– Eldughatta valahol. Sebaj. Majd kiszedjük belőle. – Elfogott a
félsz ekkora önbizalom hallatán. Féltem, arra gondolva, ugyan
miféle módszereik lehetnek. – Szép munkát végeztél, fiam! Neked
sikerült, ami a tegnap éjjel szétküldött ötszáz légionáriusnak nem.
Pedig minden lepukkant bárt, klubot és hotelt átkutattak a Keleti
Parton. Mondd, hol a pokolban találtál rá a kis boszorkára?
Kaidan az istennek nem nézett rám, mégis minden pórusa
megbánást árasztott.
Van egy tóparti ház a szülővárosa közelében, ahol az
iskolatársai bulizni szoktak. Gondoltam, hátha oda tér vissza, és
igazam lett.
Pharzuph újabb büszke, hátborzongató kacajt eresztett meg.
– Most hol vagy? – józanodott ki aztán.
– A régi kégliben.
– Pompás! Haladéktalanul vészgyűlést hívok össze Vegasba. Ez
a legbiztonságosabb hely a számunkra. Különben meg soha nem
árt ellátogatni a Bűn Városába.
Kaidan szárazon felnevetett, és a szemét forgatta. Való igaz, a
hercegek, amint tehetik, Vegasban rontják a levegőt. Vajon mit
esznek rajta?