Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Apám elhúzott onnan. A házat eladták, noha addig
maradhatok, amíg a vásár végleg le nem zárul. Ha feltűnne egy
suttogó, beadom neki, hogy én rendelkezem veled. Minden oké
lesz, meglásd.
– Jól van. – Utáltam azt a kéglit, de máshová nem lett volna
tanácsos mennünk.
A ház közelében Kaidan feltetette velem a kezemet, mintha a
foglya lennék, és úgy kísérne be. Muszáj volt tartanunk a látszatot,
nem tudhattuk, nem bukkan-e fel néhány suttogó. A házban
kísérteties csönd honolt, és a védőhuzattal bevont bútorok még
inkább fokozták a nyomasztó hangulatot.
Kaidan levitt az alagsorba, hogy ott lezuhanyozhassak. Óriási
franciaágyára pillantottam a szürke selyemágyneművel. Menten fel
is fordult a gyomrom, mert eszembe jutott, mit mondott Pharzuph
a bujaság szagáról. Semmiféle szagot nem éreztem, de akkor is.
Nehéz volt bevennem, hányán fordultak meg már előttem ebben az
ágyban.
– Tessék – Kaidan bolyhos fekete törülközőt nyomott a
kezembe a fehérneműs szekrényből. Nem tudtam eldönteni, vajon
a mostani nyers hangnem annak rovására írható-e, hogy a foglya
lettem, vagy ő is kényelmetlenül érzi magát a régi kégliben.
Abban a pillanatban, amint magamra csuktam a fürdőszoba
ajtaját, felhangzott a szokásos fülsértő techno. A tágas helyiséget
totál beburkolta a fekete, csillogó csempe. Igazi macsó hely volt.
Lezuhanyoztam Kaidan férfiaknak készült tisztálkodószereivel.
Még tetszett is az ötlet, hogy egész nap olyan szagom lesz, mint
neki. Akkor is, ha ezeknek a termékeknek semmi közük nem volt
Kai természetes feromonjaihoz.
Miután megfésülködtem, és megmostam a fogam, sortot
húztam. Tehettem, mert a kardmarkolat ezúttal nem a bokámon
lapult, hanem a cukorkás zacskóban. A kést sem vihettem fel a
repülőre. Leszállás után majd újra átöltözöm, és ismét a régi
helyére kötözöm a kardmarkolatot… bárhová is menjünk. Mikor
visszamentem, Kaidant az ágy szélén ülve találtam. Valami
ezüstösen villogott az ölében. Komor képpel meredt maga elé.