Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Újabb lépést tett felém, mire én meg hátrébb léptem, aztán
futni kezdtem a bérelt kocsija felé.
– Nincs több szex, és punktum! – jelentettem ki lihegve.
Meglepetten nézett rám.
– Majd a csúcstalálkozó után – tettem hozzá gyorsan.
A csúcstalálkozó említésére minden jókedve elpárolgott. Újra
megfeszült az arca.
– Kaidan… – suttogtam.
Megint a merev maszk nézett vissza rám, amelyik minden
érzést elrejtett előlem. Gyűlöltem ezt a maszkot! A legszívesebben
letéptem volna róla, hogy a mélységbe vessem. Közelebb húzódtam
hozzá, és simogatni kezdtem a vállát. Mozdulatlanul tűrte. Két
kezembe vettem a kezét. Mikor beszélni kezdtem, halk, ám
határozott volt a hangom.
– Meg kell játszanod, hogy közömbös vagy irántam. Szívás, de
ennél okosabbat nem tehetünk. Csak így élhetjük túl ezt az
egészet. Merem remélni, hogy sikerül. Te jobban el tudod rejteni az
érzéseidet, mint én, e ponton azonban nem árt, ha azt látják, hogy
beléd zúgtam. Akár azt is mondhatod, te használtad ezt ki, hogy
csapdába ejtsél. Az apád megbízott, hogy hurcolj a gyűlésük elé.
És ez jól van így. Az utolsó pillanatig azt kell hinnie, hogy a bábja
vagy. Van annyi időnk, hogy figyelmeztessük a többieket. Tényleg
tönkre akarod vágni az egyetlen esélyünket?
Behunyta a szemét, és megszorította a kezemet. Mikor ismét
rám nézett, már eltűnt a maszk az arcáról.
– Nem, dehogyis akarom. Ne haragudj! – morogta. – Mindent
megteszek, amit meg kell tennem. Vagy nem teszem meg, amit
nem szabad.
Megkönnyebbülten fellélegeztem, és megpróbáltam legyűrni
feltoluló érzelmeimet.
– Kösz. Tehát mostantól fogva semmi csók vagy simogatás. Még
csak kézen sem foghatjuk egymást, amíg az egész véget nem ér.
Semmi olyat nem tehetünk, amivel gyanút kelthetünk.
Elhúzta a száját, de bólintott, és elengedte a kezemet.
Nyomban kongó ürességet éreztem. Máris hiányzott a közelsége.