Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

egyenesen besétálunk az oroszlán barlangjába, és csak a csodában
reménykedhetünk. Egyszer ugyan valóban égi beavatkozás mentett
meg, hiú remény lett volna azonban ismét erre építenem. Ezúttal
kizárólag magunkra és a saját erőnkre hagyatkozhattunk ebben a
harcban.
HUSZONHARMADIK FEJEZET
STRATÉGIAI MEGBESZÉLÉS
Pharzuph már tíz perce elhúzott, amikor megláttam, hogy Kaidan
kocsijának fényszórója is kihúz a sötétbe boruló kocsifelhajtóról.
Némi távolságot hagyva kettőnk között utána hajtottam. Pattire és
Jay-re gondoltam: vajon hol lehetnek és mi van velük. Ahogy
eszembe jutott, hogyan férkőzött félig Pattibe az a démon, majd a
szívem szakadt meg. Megeskettem Jay-t, hogy ha bármi hasonlót
tapasztal, azonnal felhív. Rögvest odasietek, akkor is, ha államok
választanak el bennünket egymástól.
Már vagy egy fél órája úton voltunk. Szótlanul néztem magam
előtt Kaidan stoplámpájának fényeit. Már épp azon kezdtem
agyalni, hová vihet kettőnket, amikor megpillantottam a Kilátóhoz
vezető leágazást.
Hú, a mindenit! – csóváltam meg a fejemet. Pont oda visz,
ahova az apja két éve rendelte, hogy ott kezdje meg a
„kiképzésemet”.
A hegytetőn két kocsi parkolt már, némi távolságra egymástól.
Sötét volt a belsejükben, de le mertem volna fogadni, hogy ülnek
bennük. Kai-jal leparkoltunk egymás mellett. Mindketten
kiszálltunk, és csak álltunk ott némán. A csillagok fényesen
sziporkáztak a fejünk felett. Körülöttünk mindenhonnan a tücskök
szerenádja hallatszott. Kaidan a kocsimhoz sétált, kinyitotta a