Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Tessék, ezek az új számlám adatai. A te részed az örökség és
amit az életbiztosítás után kapsz. Minden mást fejvesztés terhe
mellett nekem kell átutalnod. Ha csak egy penny is hiányzik, nem
kerüli el a figyelmemet.
– Értem – felelte Kaidan fojtott hangon.
– Helyes. Kéjszagot érzek – szippantott apja a levegőbe. –
Látom, nem lazsálsz most sem.
Elszorult a gyomrom félelmemben.
Kaidannak elakadt a hangja meglepetésében.
– Kösz, apám – mondta.
– Csakhogy semmi nem olyan, amilyennek látszik, nemdebár?
– Pharzuph mintha mulatott volna e felfedezésén.
Basszus!
– Hogy érted ezt, apám?
– Valami bűzlik itt. – Pharzuph lassú, magabiztos léptekkel
járkálni kezdett a helyiségben. Mintha körbe-körbekeringett volna
Kaidan körül, nyilván, hogy megfélemlítse felnőtt nagyfiát. – Eddig
nem sikerült rájönnöm, mi az. Hanem amióta azok az átkozott
angyalok megjelentek a csúcstalálkozón, gyanús nekem Belial
lánya.
– Ő? – mordult fel Kaidan megvetően. – Nem akarlak
megsérteni, apám, de nem értem, miért pazarlód a figyelmedet egy
ilyen jelentéktelen óriáscsajra. Melóztam már vele együtt. Érti a
dolgát, személy szerint azonban… unalmas.
Uh, ezt megkaptam!
– Eszerint nem élvezted, mikor kedved töltötted rajta?
– Na, azt azért igen, bár utána amilyen hamar lehet, leléptem.
Ennek a csajnak nulla az egyénisége, már a piát leszámítva.
Kösz ezt is, Kaidan! Tudtam, hogy falból mondja csak, mégis
bántottak a szavai.
– Tudom, hogy nehezedre esett hancúrozni vele, de muszáj volt
– kuncogott fel Pharzuph. – Hanem tudod, van itt egy kis bibi.
Ennek a kishölgynek eddig sikerült észrevétlennek maradnia,
mostanra azonban tudjuk, hogy veszedelmes ellenség.
– Már hogy lenne az? – nevetett fel Kaidan.