Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Kaidan ezután egy autókölcsönzőnél parkolt le. Hét óra volt,
mikor megálltunk egymással szemben. Megérinteni nem mertük
egymást, nehogy a suttogók kilessék. Igyekeztem minden
érzésemet a tekintetembe gyűjteni, és ezzel adni át erőt neki.
Te is ugyanolyan éhes vagy, mint én! – kérdezte jelbeszéddel.
Bólintottam. Alig tudtam megállni, hogy el ne nevessem
magam. Farkaséhes voltam, de nem ehettünk együtt, erről szó sem
lehetett. Szét kellett válnunk Pharzuph távozásáig. Csupa ideg
voltam. Kaidan előbb az égre nézett, majd gyors puszit lehelt a
számra.
Ha elment, hívlak – adta tudtomra jelbeszéddel.
A közelben leszek, hallgatózom – jeleztem vissza, félelmeimet
elrejtve.
Mi a francnak akarja máris látni Pharzuph? Mit kereshet rajta?
Vajon valóban megbízik a fiában, vagy ez csak egy csapda?
Hiába van Kaidannak kése és szenteltvize, nem versenyezhet a
felfegyverzett Pharzuphfal, aki ha úgy hozza a kedve, lelövi, mint
egy kutyát. Pont, ahogyan Mammon tette a fiával, Flynnnel a
szigeten.
Ne félj! – biztatott Kaidan jelbeszéddel.
Meglepetten csóváltam a fejem, hogy lám, olvas a
gondolataimban. Lassan hátrálni kezdett. Fájdalmas üresség
támadt a bensőmben, de követtem a példáját, és én is elindultam a
kocsim felé. Szomorú vonakodással váltunk szét. Semmi egyebet
nem tehettem, mint hogy az éghez fohászkodom védelemért, ha
pedig szükséges, menten akcióba lendülök.
Vettem kaját, aztán leparkoltam valahol Rowe régi kéglijéhez közel.
Egy facsoport mögé bújtam el az utcájukban. Pharzuph nem erre
jön majd el, ha beáll a ház elé. Meditálni kezdtem, hogy
lecsillapítsam lázongó idegeimet. Ha most bármi történne
Kaidannal, hát…
Nem, erre gondolnom sem volt szabad. Nem is engedtem meg
magamnak.