Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

kezdesz, sikerülhet, ha szíved-lelked beleadod. En is mindent
megteszek majd érted, Anna! Utolsó erőmmel is melletted állok
ebben a küzdelemben.
Alaposan megölelgettük egymást.
– Szeretlek! – suttogtam elszoruló torokkal.
– Én is szeretlek, édes kislányom! Most pedig indulás.
Ezzel a világ legerősebb nője gyengéden oldalba taszított.
Mennünk kellett.
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
A MENNY ZSOLDOSA
Kaidan elvette tőlem a kocsikulcsot, és beült a volán mögé. Én
melléültem. Miközben elhagyta a környéket, fejembe csaptam Jay
egyik sapkáját. Elismerően pillantott le a sebességmérőre.
– Ez a tragacs egész jól bírja.
– Igen. Valószínűleg apunak is ez volt a legfőbb szempontja,
amikor megvásárolta. – Szomorú volt arra gondolni, hogy az autó
mindenekelőtt a menekülést szolgálta.
Kaidan jobban megnézett magának a sapkában. Biztosan
hülyén festek benne, gondoltam, de vörösen lüktető démonjele
nem erről árulkodott. Mindenesetre erőt vett magán, az utat nézte,
és gázt adott. Hátrazökkentem az ülésen. A 8l-es államközi útra
kiérve már rá se mertem pillantani a sebességmérőre.
– Hová megyünk? – kérdeztem.
Megrázta a fejét, és amikor megszólalt, harag csendült ki a
hangjából.
– Gőzöm sincsen. Valahová a hegyek közé, gondolom.
Megsimogattam a vállát, hogy megnyugtassam.