Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

kardmarkolatot a tokjából. Ahogy berontottam a nappaliba, alig
éreztem, hogyan izzik fel kezemben a kard vasa.
Az elém táruló látvány készületlenül ért.
Jay körül démonok nyüzsögtek, egybemosódó tömegben.
Hármat mégis el tudtam különíteni közülük. A negyedik a kanapé
előtt körözött valamivel távolabb. Pattit sehol nem láttam. Jay a
hajába kapva hátrált támadói elől, miközben nyögve a fejét rázta.
Őrangyala megpróbált szembeszállni velük, de a démonok újra
meg újra félrelökték.
Ekkor mintha áramütés érte volna a karomat. Fülemben oly
sebesen zubogott a vér, hogy alig hallottam. Előrelendültem,
harcra készen, a kanapé előtt azonban megtorpantam, mert valami
vonaglott ott a padlón.
Patti volt az.
A suttogó, akit az imént láttam meg, fölötte keringett. Egy
másik démonszellem félig már behatolt a testébe. Őrangyala hiába
csapkodott körülötte a szárnyával, képtelen volt megvédeni a sötét
szellemektől. Patti torkából újra hörgő hang szakadt ki, miközben
erőnek erejével megpróbált felülni. Miután ez nem sikerült,
visszarogyott földre, ahol tovább vonaglott.
Ahogy fegyveremet a suttogók felé fordítottam, ragyogó
aranysugár lövellt elő a markolatból, majd sisteregve kettészelte a
Pattit megszállni készülő szellemet. A sötét árny hangos
reccsenéssel összeroppant, és semmivé foszlott. Patti feje a
szőnyegre hanyatlott. Fuldokolva, köhögve szedte a levegőt.
Őrangyala menten fölötte termett, és beborította a szárnyával.
Fölöttük az egyik sötét démon totál lebénult meglepetésében; rút
pofája eltorzult a félelemtől.
Már épp menekülőre fogta volna, amikor előrelendültem, és
felé hajítottam a kardmarkolatot. Az átszelte a levegőt, és hegye a
szellembe fúródott. A suttogó megvonaglott fájdalmában, és
szintén szertefoszlott. A kard talán visszajuttatta a pokolba, de
lehet, hogy végleg kinyírta. Nem tudhattam, de nem is érdekelt.