Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Patti egy főzőcskéző műsorra kapcsolt, én pedig mellé
fészkeltem magam, mint a régi időkben, hagyva, hadd játsszon a
hajammal. Már ennyi közelség is csodákat művelt velem. Jay és
Kaidan a szoba másik végében új dal szerzésével volt elfoglalva.
Jay a gitáron játszotta a dallamot, míg Kai a térdén verte ki a
ritmust. Soronként, hangjegyenként és ütemenként haladtak
előre. Nem telt bele egy óra, és isteni balladát hoztak össze.
Jay elragadtatva meredt a lejegyzett dallamra a kottán. Kaidan
rám kacsintott. Sikerült az egyetlen lehetséges módon elterelnünk
a barátunk figyelmét Marna távozásáról.
– Asszem, most sebtében lezuhanyozom. Mennem kell –
sóhajtott fel aztán Kai.
Elszorult a gyomrom a gondolatra, hogy nekünk is szét kell
válnunk.
– Jövök, megmutatom, mit hol találsz – mondtam.
Feljött utánam a lépcsőn. Fent törülközőt és mosdókesztyűt
vettem elő a fehérneműs szekrényből. Persze ő is megtalált volna
mindent, de legalább még egy pillanatig négyszemközt akartam
maradni vele. A mosdóra helyeztem a törülközőt. Hallottam, hogy
az ajtó becsukódik mögötte.
Hátulról szorosan mellém nyomult, és mindkét kezünket a
mosdóra fektette. A tükörből kaptam el fátyolos, izzó pillantását.
– Nem akarok elmenni tőled! – mormogta.
Karjával átfogta a derekamat, miközben tekintetünk továbbra
is egybekapcsolódott. Megfordultam, és számat meleg ajkára
tapasztottam, aztán, tetszett neki, vagy sem, elhúzódtam mellőle.
Nem tartóztathattam tovább.
Magára hagytam, hadd zuhanyozzon le, és indultam lefelé a
lépcsőn a többiekhez.
A legalsó lépcsőfokra érve meghallottam Patti furcsa, gurgulázó
hörgését, mintha fojtogatták volna.
Jay a nevét kiáltotta. Soha nem volt még ilyen rémült a hangja.
Pánik szorongatta a mellkasomat. Azonnal akcióba lendültem.
Lehajoltam, felhajtottam a nadrágszáram, és kirántottam a