Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Alig egy óra múlva elmegy innen, és nekem is vissza kell
mennem a campusra. Pár nap, és kezdődik a tanítás. Tovább éljük
a látszatéletünket, amíg el nem érkezik az idő a cselekvésre.
Négyen együtt maradtunk a nappaliban, ahol szinte vágni
lehetett a feszültséget. Bekapcsoltuk a tévét.
Patti felkiáltott, meredten nézett a képernyőre, és feljebb vette
a hangot a távkapcsolóval. Épp a hírek mentek, és a híradósok
Dromedárt mutatták. Mindhárman tűkön ülve hallgattuk a
riporter beszámolóját, aki után egy washingtoni rendőrtiszt
következett.
– Nem ismerjük a tettes indítékait, annyi azonban bizonyos,
hogy nem amatőrrel van dolgunk. A testrablás súlyos, noha ritka
bűncselekmény. Pszichológusaink azt mondják, hogy az ilyen
elkövető vagy elkövetők rendszerint ingatag lelkületűek. Kérjük
ezért a nézőket, ha bárki bármit tud James F. Cooper holttestéről,
akit a világ csak Dromedárként emleget, nyomban tudassa a
hatóságokkal. Ugyanakkor ne közelítsenek egymagukban a
gyanúsítotthoz.
– Szentatyám! – suttogtam.
Ezután Dromedár édesanyja jelent meg a képernyőn. Haja
hosszú, göndörített csigákban keretezte kisminkelt arcát.
Egyáltalán nem látszott rajta, hogy letörte volna a gyász.
Éppenséggel boldogságtól sugárzott.
– Nekem megvan a magam elmélete. Úgy vélem, a fiam nem
halt meg. Nem bizony! – mondta, majd behunyta a szemét, és a
fejét ingatta. – Éppenséggel ki is tervelhette az egészet. Ördögi terv
volt, meg kell hagyni, és most valami jó kis szigeten sütteti a hasát
a nappal! – nevetett fel büszkén, hogy lám, a fia hogy átverte az
egész világot.
– Tyűha! – füttyén tett Jay.
– Hihetetlen, hogy apu egy ilyen hírességbe költözött! –
mondtam. – Korábban mindig annyira ügyelt a részletekre.
– Van elég baja szegénynek – kelt a védelmére Patti.
– Ha nagy lesz a gáz, legfeljebb leveti ezt a testet is – vélte
Kaidan.