Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Annyira szeretlek! – mondta, miközben még mindig szorosan
átölelt. – Köszönöm, hogy mindenkit idehoztál, és bevontál az
életetekbe.
Alig nyitottam azonban ki a számat, hogy válaszoljak, sötét
árny suhant a látóterembe az ablak közelében. Nyomban
bepánikoltam, és adrenalin öntötte el az ereimet. Elugrottam Patti
mellől, mire szegény felkiáltott ijedtében. Az ablakhoz szaladtam,
de már senki nem volt ott.
Kaidan érkezett rohanva, és tekintetével körbepásztázta a
konyhát. Mélyeket lélegeztem, hogy lecsillapítsam megtépázott
idegeimet, aztán jelbeszéddel közöltem Kai-jal:
Azt hittem, láttam valamit, de tévedtem. Talán egy felhő vagy madár
lehetett.
Megyek, körülnézek, jelezte, és száját keményen összeszorította.
Jay lépett be a konyhába aggódó tekintettel, és karjával
védelmezőn átölelte Pattit. Odaintettem nekik, hogy maradjanak
ott, ahol vannak. Ha suttogókat kaptunk, megnézhetjük
magunkat. Nincs jogunk együtt lenni.
Kaidan a bejáratot ellenőrizte, én pedig átfésültem az összes
helyiséget, és közben az ablakokon is ki-kikémleltem. Sehol
semmi. Kai jött vissza, ő is a fejét rázta. Megkönnyebbülten
fellélegeztem.
– Bocs – mondtam. – Kissé paranoid lettem.
– Minden okod megvan rá – mondta Patti, aki továbbra is Jay
karjába kapaszkodott, majd átvezette őt a nappaliba.
Idegesen összenéztünk Kai-jal. Svájc hat óra repülőútra van
innen. A hercegek mostanában indulhatnak hazafelé. A suttogók
már órák óta nyakukba vehették a világot.
Tuti, hogy semmit nem láttál? – mutatta jelbeszéddel Kaidan.
Most nem, de az előbb valami sötét árnyat igen. Túl gyorsan suhant
arrébb. Ezek viszont általában… – tovább maradnak, akartam volna
jelezni, mivel azonban nem ismertem a megfelelő jelet, úgy kellett
kibetűznöm. Egy ér vészesen lüktetni kezdett Kai halántékán, és a
fogát csikorgatta.