Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Borostás képét és kócos haját néztem; az éjszaka kócolták össze az
ujjaim.
Észrevette a pillantásomat, gyorsan lesütöttem hát a szemem,
és csak magamban mosolyogtam.
A többiek a terveiket vitatták meg. Blake tízkor repíti el
Washingtonba az ikreket, aztán Zaniát és Kopanót Bostonba.
Kaidannak is felajánlotta, hogy visszaviszi Kaliforniába, de ő délre
lefoglaltatott egy jegyet Atlantába. Magához kellett vennie Richard
Rowe hamvait, aztán aláírni az ügyvédjénél az ingatlanok
eladására feljogosító papírokat.
Búcsúznunk kellett. Marna és Jay elválása egyenesen
szívszakasztó volt. Csak Kope erős karja tudta elvonszolni Márnát
a szerelme mellől.
Némán álltunk a hallban Pattivei, Jay-jel és Kaidannal,
miközben a többiek elhajtottak.
– Szerencsések vagyunk, hogy ennyi időt is együtt tölthettünk,
nem igaz? – morogta Jay.
– Piszokul szerencsések! – suttogtam.
Patti megveregette a hátát, aztán szomorú kis mosollyal
kisurrant a konyhába.
Kaidan megköszörülte a torkát.
– És van új szerzeményed, amit meghallgathatnék? – nézett
Jay-re.
– Van, persze, hogy van…
Zenéről beszélgetve kettesben a nappali felé indultak, én meg
elmentem, hogy Pattinek segítsek a mosogatásban.
Szorgosan sikálta és öblögette az edényeket, közben azonban
sűrűn megtörölgette a szemét az inge vállrészével.
– Még a végén siránkozó vénasszony lesz belőlem – nézett rám
könnyes mosollyal.
– Semmi gond.
Amint mellé siklottam, nyomban átölelt vizes kezével.
Hozzábújtam, és belélegeztem megnyugtató zabkásaillatát.