Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Eszembe jutott, mondta már, hogy tud gitározni, de se nem
láttam, se nem hallottam eddig. Most bámulva néztem, milyen
gyöngéden, elmerülten futtatja végig ujjait a hangszer fáján és
húrjain. Egész testével ráhajolt, mintha a meghosszabbítása
lenne… Éreztem, mint nyirkosodik meg a tenyerem… bizony, ilyen
hatással volt rám, ha zenélni láttam! Lélegzetem szaggatottá vált,
és le sem bírtam venni róla a szemem.
Ebben a pillanatban felnézett, és összekapcsolódott a
tekintetünk. Megérezte, mit művelt velem! Igen, megérezte! A
démonjele is kitágult, letagadni sem tudta volna.
Egész testével felém fordult, el a többiektől, és jelbeszéddel
jelezte: Egyedül szeretnék maradni veled ma éjjel.
Szó mi szó, túl sok vendég szállt meg mára Patti házában.
Visszajeleztem: Majd teszek róla.
– Szuper! – suttogta, és kéjes vigyor terült szét a képén.
– Hé, Kai! – szólt rá Jay a szoba átellenes sarkából.
– Mi van, haver?
– Tudod mi a különbség egy dobos és egy forró pizza között?
– Gőzöm sincsen – nyomta el a mosolyát Kai.
– Egy nagydarab pizza el tud látni egy négytagú családot.
Mindenki egy emberként felröhögött.
– Istennek hála, nekem ott van apám pénze – szúrta közbe
Blake.
– Tök igazad van – morogta Kaidan, és újra játszani kezdett.
Mikor egy népszerű ballada első akkordjai megütötték a fülemet,
elbűvölten meredtem alkarjára és fürge ujjaira, melyek látszólag
szinte maguktól mozogtak. Nagyon bírtam, ahogy el tudott merülni
saját világában. Minden egyes hang, melyet előcsalt a
hangszeréből, oly tisztán csengett, hogy felkavarta a vérem,
mígnem egészen beleszédültem. Igen, ma éjjel lefekszem ezzel a
sráccal! Az enyém! – gondoltam elragadtatottan.
Felmentem az emeletre, ahol Patti a második vendégágyat
ágyazta éppen. Átmentem a túloldalára, hogy kihúzzuk egyenesre
a lepedőt.