Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Kócos kissé – kuncogott fel halkan apu, mialatt lapátkezével
beletúrt a loboncába, amelynek égetően szüksége lett volna
hajvágásra, de legalábbis egy jófajta fésűre.
Patti a fejébe nyomott egy Miami Heat logós sapkát.
Oké, ez megfelel – morogta apu.
Hárman visszabattyogtunk a nappaliba, ahol a többiek
üldögéltek. A szemem sarkából is láttam apám öles lépteit, azt a
fajta délceg járást, amire nem lehetett nem odafigyelni.
Miközben Blake-kel elegyedett szóba – megköszönte neki
legutóbbi segítségét –, Jay odajött hozzám.
– Tudod, arra tippelek, hogy mivel úgy jár és beszél, mint a
Dromedár, tuti, hogy a rap is megy neki.
Sajnálkozó pillantást vetettem rá, és megráztam a fejemet.
– Jól van, jól – nevette el magát. Marna is rámosolygott a
kanapéról.
Kaidan állt meg mellettem. Belekaroltam. Izmos bicepsze a
karomat súrolta. Apu is csatlakozott hozzánk, és két kezét Kai
vállára fektette. Komolyan néztek egymásra.
– Ugye, vigyázol a kislányomra, fiam? – morogta apu
vészjóslóan.
– Igen, uram – bólintott Kai.
Apu megveregette a vállát, aztán rám nézett. Mélyen a szemébe
nézve a régi apámra ismertem: a szeretetére és az értem való
aggodalmára. Mindarra, ami a lelkéből fakadt. Elengedtem Kai-t és
hozzábújtam. Ahogy átkarolt, ugyanaz a feneketlen szomorúság
fogott el, mint máskor is, mikor búcsúznunk kellett, soha nem
tudva, viszontlátjuk-e egymást valaha is.
Megcsókolta a fejem búbját.
– Büszke vagyok rád! Folyton-folyvást!
– Szeretlek, apu! – mondtam az ingének.
Most Pattihez fordult, aki mellettem álldogált. Meghúzta egy
haj tincsét, akár egy kisgyerekét, aztán vállára fektette a kezét.
Egyikük sem szólt egy szót sem. Patti megveregette apu kezét, és
mosolyogni próbált. A búcsú pillanatai mindig ilyen nehezek
voltak.