Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Mindössze annyit tudok, hogy Svájcban tartanak
csúcsértekezletet. Mindenesetre megbíztam az embereimet,
szimatolják ki, nem állíthatjuk-e magunk mellé szövetségesül Shax
fiát. Rendes tagnak látszik, de azért nem küldelek rá benneteket,
amíg le nem ellenőriztem. Te mit gondolsz róla, Anna?
Mindenki rám nézett.
– Hát, ahhoz a pokoli Caterinához képest egész normálisnak
hatott, de azért továbbra sem mernék hátat fordítani neki.
Megbízhatatlan.
Apu bólintott.
– Azt reméltem, hogy mostanra több szövetségesünk lesz. Azt
hiszem, valamennyien tudjuk, hogy hamarosan elkezdődik a harc.
Komor némaság ülte meg a nappalit. Valóban túl gyorsan
történtek a dolgok.
– És most mi legyen? – kérdeztem.
– Alkalmazkodunk az adott helyzethez – mondta apu. –
Mindössze annyit tehetünk, hogy felkészülünk a legrosszabbra.
Legyetek résen! A hercegek nem is sejtik, hogy összefogtatok.
Eszünknél kell lennünk!
Igaza volt. Addig nem tervezhetünk el semmit, amíg nem
tudjuk, hol és mikor csapnak le a hercegek. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy ne várjuk éberen a csapást.
– Eszerint… csak várjunk – mondtam.
– Igen – pillantott le apu üres tányérjára. – Addig is együnk egy
jót.
Mint mindig, most sem tudott sokáig maradni. Pattivei lemértük,
aztán elküldtük Kopanót és Zaniát a legközelebbi plazába apu
hitelkártyájával, hogy szerezzenek be a számára kevésbé feltűnő
cuccokat.
Jókora pakkokkal tértek vissza.
– Hú, de jól néznek ki! – örömködött Patti, miközben sorban
elővette az egyes ruhadarabokat. – Hanem a hajad, az förtelmes.