Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

De semmit nem hallottunk. Talán a rendőrség úgy látta jónak,
ha titokban tartja az ügyet.
Lepillantottam Kaidan üres tányérjára, ahol nemrég még
háromféle pite dekkolt: cseresznye, alma és tök.
– Melyik volt a kedvenced? – súgtam a fülébe.
Egymásra néztünk. Éreztem, hogy a vér elönti a nyakamat, és
lassan továbbterjed az arcomra. De nyomban fel is neszeltünk,
hogy apu figyel minket; úgy nézett Kai-ra, mintha fel akarná
öklelni a tekintetével.
– Ööö… az alma, szívem – jelentette ki sietve Kaidan.
– Kimondtam.
Apu félrenézett, Kaidan pedig bocsánatkérőn pislogott rám. Kis
híján elnevettem magam. Patti lopózott mögénk, és megcsókolta
Kai feje búbját.
– Hogy vagy, fiam? – kérdezte.
– Pompásan – nézett rá Kai kisfiús mosollyal. Patti kisimította
a haját a szeméből, mielőbb tovább ment volna.
– Szóval, mondd el, mi történt, amióta nem láttalak – kért apu.
– Újra találkoztál Pharzuphfal?
– Nem – feleltem. – Semmi új nem történt azóta, hogy
meglátogattál a kokszban.
– Mikor láttad Pharzuphot? – kérdezte Blake.
– Beszámoltam nekik a Bujaság hercegének gyors látogatásáról
és új testéről.
– Látod, bratyó – szólt oda Blake Kai-nak. – Mind a ketten egy
vagyont örököltünk. Az apáinknak meg új külseje van, azt sem
tudjuk, milyen. Vajon hányán mondhatják ezt el magukról?
– Nagyon durva – jegyezte meg Jay.
– Egyenesen brutális – mondta Mama.
– Eszerint te sem láttad még apád új külsejét? – kérdezte Jay
Blake-től.
– Nem. És mivel Kínában él, egy ideig tutira nem is fogom.
Szerencsére.
– Nincsenek új híreid? – faggattam tovább aput, de ő a fejét
rázta.