Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

– Az én hibám. Még hozzá kell szoknom ehhez a testhez –
morogta.
A jelek szerint Dromedár barátunk szívesen ölelgette a szebbik
nemet. Elvégre is nagy nőcsábász hírében állt, aki után bomoltak a
nők.
Patti a hajába túrt, és megpróbálta visszanyerni az önuralmát.
– Nos, örülök, hogy nincs mitől félnünk. Gyertek, üljünk
vissza. Lassan itt az uzsonnaidő. Ki kér pitét? – kiáltott át a válla
fölött, és máris indult a konyhába.
– Én bizony kérek! Rám fér egy kis kaja – billegett be apu nagy
peckesen a nappaliba.
Egy pillanatig ledermedve megálltunk, csak aztán mentünk
utána. Jay ugyanolyan imádattal csüngött Dromedáron, ahogy
apu korábbi énjén.
Úgy éreztem, nem szokom hozzá ehhez egyhamar.
– És honnan volt pénzed ruhára? – kérdeztem aput.
Valamennyien a nappaliban ültünk. Kinek-kinek másféle pite
volt az ölében. Csak Pattinek nem, aki túl ideges volt ahhoz, hogy
egyen.
– Mielőtt elhagytam a régi testemet, pénzt rejtettem el a Union
Station egyik csomagmegőrzőjében. Ez is az egyik ok volt, amiért
Washingtonban kellett testet cserélnem.
– Mi lenne, ha kissé változtatna a külsején, uram – vetette fel
Marna. – Mondjuk, másként öltözködne, mint a Dromedár.
– Na, ja – bólogatott apu. – Majd öltönybe bújok, úgy igazi
úriembernek látszom. – Ahogy elvigyorodott, megértettem, miért
bomlottak utána a nők. Egy hírhedt forradás húzódott a szeme
fölött, valami késeléssel szerezte be. A nyakán is volt egy, ezt meg
akkor, mikor egy puskagolyó súrolta. Ez és csibészes bája azonban
csak még érdekesebbé tette.
– Levehetem a méreteidet – ajánlotta fel Patti. – Aztán
kiküldjük az egyik srácot, hozzon neked ruhát.
– Majd én elmegyek – mondta menten Kopano.
– Remek. – Patti felkapta a távkapcsolót, és bekapcsolta a
tévét. – Lássuk, nem hallunk-e rólad valamit a hírekben.