Wendy Higgins - Angyali gonosz 3

Körbepislogott, és újult zavarral méregette a gigászi jövevényt.
– Apu költözött be a Dromedár testébe – közöltem fahangon.
Jay a szó szoros értelmében megtántorodott. Meg kellett
fogóznia a falban, hogy el ne essen.
Zania trappolt le a lépcsőn, majd menten Kope mellé húzódott,
és bizalmatlanul sandított apura.
– Jól nézel ki, Sonellion lánya – biccentett felé apám. – Vigyáz
rád Bostonban Alocer fia?
– Igen, uram – hebegte Zania. – Köszönöm a kérdését, uram.
– Helyes, nagyon helyes. – Apu szeme már a lépcsőt pásztázta.
– Kit látnak szemeim? Hát nem jössz le üdvözölni, Patti?
Patti a lépcső alján szorongatta a korlátot, onnan meredt
apura.
– Szia – suttogta.
Apu félretolt minket, miközben odacsörtetett hozzá. Patti az
arcába nézett.
– Milyen fiatalos vagy újabban, John – sikerítette ki aztán. –
Remélem, nem neheztelsz rám, ha továbbra is így hívlak?
– Annak nevezel, ami jólesik, kisanyám.
Uh, apu! Ideje megnevelni ezt az új testet.
Azzal is meglepett mindannyiunkat, hogy átölelte Pattit, aki
meglepetten felnevetett, majd lassan ő is átfonta apu széles
derekát. Le merném fogadni, hogy apu megszagolta a haját, ő
pedig meglapogatta apu hátát. Kissé a kelleténél tovább is tartott
ez a nyájas üdvözlés. Már mindenki feszengeni kezdett a jelenlévők
közül. Mi is összenéztünk Kaidannal, mire az orrom fintorgattam.
Végre Patti pirulva elhúzódott apámtól, és igyekezett rendbe
tenni felborzolódott auráját. Magamban buzgón fohászkodtam,
nehogy vörös is megjelenjen benne. Legnagyobb
megkönnyebbülésemre ez el is maradt.
– Hát, az új éned hétszentség, hogy…
– Nehezen átfogható – fejeztem be helyette a mondatot, nem kis
éllel. Többen fojtottan felkuncogtak ezt hallva.
Apu is felém fordult, és zavartan felnevetett.